Első rész
Szilágyi György: Hanyas vagy?
Hanyas vagy? '28-as?
Mi félszavakból megértjük egymást.
Ugyanazt a nótát fújjuk, nem igaz?
Emlékszel?
Nekünk mindig az első világháborúról meséltek gyerekkorunkban.
És első világháborús dalokat énekeltek a fülünkbe?
Anyánk vasalt vagy a varrógépet taposta, mi lekuporodtunk a sparherd mellé, és hallgattuk, ahogy énekel.
„Ott, ahol a Dnyeszter vize zúg...”
„Estére indul az ezred...”
„Ágyúcsőre tábortűz világít...”
Dalol a nyomor! - mondta nagypapa, aztán ő is rázendített:
„Ne sírjatok, budapesti lányok, visszajövünk még hozzátok, valaha, valaha, vagy soha!”
Emlékszel, mit kiabált a nagypapa álmában?
,,Hauptangriff von rechts! Battrie vier schiß ab!'' [1]
Meg azt, hogy: ,,geweeeehr aus!'' [2]
Nagymama meg mindig azt énekelte:
„Megállj, megállj, te kutya Szerbia!”
Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást.
Azt mondod: kis antant, azt mondom: nagy antant!
Azt mondod: srapnell[3], azt mondom: maschingewehr[4]!
Nekünk a béke tizennyolcadik esztendejében folyton az elvesztett háborúról meséltek!
Mi nyolcéves korunkban már kívülről fújtuk a tábornokok nevét! Hötzendorfi Konrád, Ermolli, Pilsudsky, Ludendorff, Cadorna!
Különösen ezt a Hötzendorfi Konrádot kedveltük. Jól lehetett ropogtatni: Hötz-en-dorfi Kon-rád!
Aztán megtanultuk a csataterek nevét: Ravaruszka, Doberdo, Verdun, Limanova, Przemyśł, Gorlice!
Nagyon tanulékony gyerekek voltunk. Minden érdekelt bennünket.
– Milyen pipája van a bácsinak?
– Fric Watson, fiacskám!
Fric Watson, Smith Wasson! Mi félszavakból megértjük egymást.
Emlékszel, nagymama mindig a császárt emlegette!
Ferenc Jóska alatt más világ volt, jobb világ volt!
És Károly királyt, Zitát, meg azt a zabálnivaló kis trónörököst, az aranyfürtű Ottót, aki loknikban hordta a haját!
A kis Ottó, Ottóka. Mennyit húzták a fülünkbe! Meg is tanultuk a nevét.
Könnyen tanultunk, hiszen csak nyolcévesek voltunk.
Emlékszel, nagypapa mindig a forradalmat emlegette.
De Károlyi nevén túl nem merészkedett senki! A kommünről mindenki hallgatott.
Kun Béla nevét nem merték kiejteni előttünk.
Vilmos császárét igen, Szamuelyét soha!
A magyar huszárokról igen, a Lenin-fiúkról soha!
A nemnemsoháról igen, a mindenamiénkről soha!
Komédiáztak előttünk, öregem, komédiáztak!
,,Tanulj meg, fiacskám, komédiázni,
mert minden-minden csak komédia...''
Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást.
Viribus unitis! Kisezüst, nagyezüst! Signum Laudis, arany vitézségi érem!
Hallgatni arany!
Ebben az országban mindenki félt.
Féltek a tegnaptól, a mától, féltek a jövőtől.
Minket is félelemre neveltek. Ne szólj szám, nem fáj fejem.
Mindig volt szegény, mindig volt gazdag.
Imádkozzál és dolgozzál. Ez a világ rendje.
Jártál leventére? Én is.
Jobbra át, balra át, hátra arc! Díszlépés!
Úristen!
Bennünket gyerekkorunktól kezdve egzecíroztak!
Mi az egész ifjúságunkat végigmeneteltük.
Minket elvitt a rendőr, ha hiányoztunk a leventéről.
Minket megvertek az őrszobán, és többé nem hiányoztunk a leventéről.
Nekünk a tornaóráink menetgyakorlatok voltak.
Mi a negyedik elemiben fegyverforgatást tanultunk.
Mi mindennap elmondtuk fennhangon a Hiszekegyet.
Mi a németórán németül mondtuk a Hiszekegyet.
„Ich glaube an einen Gott, ich glaube an ein Vaterland...”
Emlékszel?
Nekünk kötelező volt templomba járni.
És tilos volt nyilvánosházakat látogatni.
Mi Bocskai-kabátot hordtunk, és fehér toll volt a sapkánkba szúrva.
Minket az új háborúra neveltek. A bolsevizmus elleni harcra neveltek.
A vörös veszedelem ellen neveltek.
Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást.
Azt mondod: Somogyi-Bacsó, azt mondom: Sacco Vanzetti.
Azt mondod: Matuska, azt mondom: Biatorbágy!
Azt mondod: Francia-Kiss, azt mondom: Héjas!
Azt mondod: Ostenburg, azt mondom: Prónay!
Úristen! Mi mindent tanultunk meg!
Mi mindent láttunk!
Láttuk a frontharcosokat, tölgyfaleveles sisakban menetelni a Legfelsőbb Hadúr színe elé.
Kadétokat, ludovikás tiszteket, utcán felpofozott bakákat, csendőröket, apácákat!
Láttuk a kubikus-börzét a Teleki téren és a cselédkorzót a Keleti előtt!
Láttuk az első világháború rokkantjait.
A Bruszilov-offenzíva élve maradt halottjait.
Hallottuk a gégék helyén csillogó fémcsövek sípolását.
Mi lóhúst ettünk és szamárzsírt kentünk a kenyérre.
Mi részesei voltunk a Nyomorenyhítő akciónak.
Bennünket felöltöztetett a Főméltóságú Asszony.
Nekünk használt ruhákat adott a háziúr felesége.
Mi kezet csókoltunk a háziúr feleségének.
Mi karácsonyi csomagot kaptunk jószívű asztaltársaságoktól.
És láttuk Budapest felett a Gráf Zeppelint, meg azt a kétfedelű repülőgépet, amely éjszakánként a Schmoll-pasztát hirdette a szárnyain.
Láttunk munkanélkülieket, havat lapátoló ügyvédeket, és taxisofőrré átképzett orvosokat.
Hallottuk a kintornások szívettépő zenéjét.
Hallottuk a rádióban beszélni Hitlert és Mussolinit.
Mi tudtuk, mit ebédelt Hitler a bécsi bevonulás után.
Azt mondod: Hitler! Azt mondom: Horst Wessel!
Azt mondod: Mussolini! Azt mondom: Marcia su Roma!
Minket leszedtek a rendőrök a villamos ütközőjéről.
Mi csikket szedtünk, szenet loptunk a vagonokból, és kiszaggattuk a kerítések léceit tüzelőnek.
Mi úgy nőttünk fel, hogy nem ismertük a villanyt.
Mi úgy nőttünk fel, mint a gaz.
Nekünk petróleumlámpa nyomorította szemünket.
Mi sohasem voltunk jó tanulók.
Minket eltanácsoltak a középiskolából.
Mi korán kezdtünk dolgozni és dohányozni.
Mi örökké éhesek voltunk, és ahhoz húztunk, aki enni ad.
Mi ma is gyorsan eszünk, ma is zabálunk, mintha attól félnénk, hogy valaki elveszi előlünk a tányért.
Mi cipőt pucoltunk, triciklit hajtottunk, csomagot cipeltünk.
És együtt bőgtünk anyánkkal, amikor a végrehajtó lefoglalta maradék bútorainkat.
Mi láttunk kilakoltatást, utcára kirakott vaságyakat és szalmazsákokat.
És szalutáltunk a Hősök emlékműve előtt, ha arra mentünk villamossal.
Láttuk az áldást osztó Eugenio Pacelli bíborost, a későbbi pápát, az Eucharisztikus Kongresszuson.
És láttuk a levest osztó Róbert bácsit.
Mi kokárdát viseltünk, sastollat viseltünk, sárga csillagot viseltünk.
Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást.
Azt mondod: Luftgefahr[5]!
Azt mondom: Fliegeralarm[6]!
Nekünk légósisakot nyomtak a fejünkre.
Mi égő házakat oltottunk, és kiástuk a fel nem robbant bombákat.
Azt mondod: Danzig. Azt mondom: Korridor!
Azt mondod: Leningrád! Azt mondom: blokád!
Mi megtanultuk az iskolában, hogy ,,húzzunk egy merőleges vonalat...''
Mannerheim-vonal, Siegfried-vonal, Maginot-vonal.
Nekünk a háború volt az ifjúságunk.
Azt mondod: Tobruk. Azt mondom: Bizerta.
Azt mondod: Bengazi. Azt mondom: El Alamein.
Mi a hétköznapi fasizmus idején voltunk szerelmesek.
Mi nyilvánosházakba jártunk, és személyesen ismertük a prostituáltakat.
És ma találkozunk velük az utcán, akikből már öregasszonyok lettek, a szemükbe nézünk, és nem tudunk mit kezdeni magunkkal.
Mi megtanultuk a fasiszta indulókat.
,,Napkeleti vizeken hömpölyög az ár, nézd a kéklő Fuzsimát, mennyi napsugár...''
Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást.
Azt mondod: Berlin! Azt mondom: Reichstag!
Azt mondod: Giovinezza! Azt mondom: Facetta nera!
És újra megtanultuk a tábornokok nevét.
Azt mondod: Africa corps! Azt mondom: Rommel!
Azt mondod: Guderian! Azt mondom: Rundstedt!
Mi megnéztük a mozikban a fasiszta filmeket.
Lützow-sasok, Stukák, GPU, Jud Süss, Alcazar!
Mi ismerjük a repülőgéptípusokat.
Mi láttuk a bevetésre induló Messerschmidteket, Focke Wulfokat és Stukákat!
És láttuk a bevetésre érkező Musztángokat, Spitefireket, Moszkitókat és Liberatorokat!
Láttuk a Raták szárnyán a vörös csillagokat, amint a vérző Buda fölé repültek.
Azt mondod: Wildebruck. Azt mondom: Buda.
Azt mondod: Brest. Azt mondom: Pearl Harbour.
Azt mondod: Cherbourg. Azt mondom: Tagan Rog.
Azt mondod: I. G. Farben. Azt mondom: Ciklon B.
Mi félszavakból megértjük egymást!
Apád mi volt? Kommunista? Apád mi volt? Szocialista? Apád mi volt? Ébredő magyar?
Itt a legtöbb családnak volt egy ügyeletes szégyenfoltja, akinek a nevét nem volt szabad kiejteni, akit letagadtak, agyonhallgattak.
Ez egy kis ország.
Itt valakit mindig el kellett bujtatni.
Hogy ne találják meg a fehérek, hogy ne találják meg a vörösök.
Itt a legtöbb családban volt hívő és hitetlen.
Baloldali és jobboldali
Katolikus és zsidó.
Ez egy kis ország.
Itt mindenki érdekelve volt valamilyen politikai mozgalomban.
Pro és kontra.
Itt egyszer az életben mindenkinek kihúzták a politikai nyerőszámát.
Itt egyszer az életben mindenki leszámolhatott az ellenségével.
Itt a leszámolóval is leszámoltak.
Ez egy kis ország.
Olyan, mint egy nagy család.
Ebben a városban több feljelentés futott be a Gestapóhoz, mint a többi európai nagyvárosban együttvéve!
Miközben a kávéházakban azt énekelték, hogy ,,szeressük egymást, gyerekek...''
Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást.
Nekünk cigarettát dobáltak az németek a vagonokból.
Nekünk cigarettát dobáltak az oroszok a vagonokból.
Mi megtanultuk az Erikát.
Mi megtanultuk a Katyusát.
Mi üzeneteket vittünk és röpcédulákat szórtunk.
Mi nem tudtuk, hogy mit csinálunk.
Mi mindig tudtuk, hogy mit csinálunk.
Ránk dőlt a pince, felrobbant fejünk felett a ház, az osztálytársunkat széttépte az akna.
Nekünk ellopták az ifjúságunkat!
Mi, hölgyeim és uraim, kedves elvtársak, csoda, hogy még az eszünknél vagyunk!
Mi még az utcai vizeldék falán is azt olvastuk, hogy: nem – nem – soha!
Velünk szállóigéket magoltattak be!
Belénk égették, hogy: „Justice for Hungary”!
Turulmadár, Hadak útja, Csaba királyfi, Édes Erdély, Ott, ahol zúg az a négy folyó, Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország...
Velünk megtanították Rothermere lord nevét, Zadoravetz nevét és Papp-Váry Elemérné nevét.
Itt a hentesüzletek kirakatában kolbászból rakták ki Csonka Magyarország térképét, és disznózsírból mintázták meg Horthy Miklós mellszobrát!
Itt a vasútállomások virágágyaiban betű alakúra nyírták a füvet, és a betűk azt hirdették, hogy: ,,Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!''
Mi a Sztrecsnyói piros virágokon nevelődtünk.
Mi leventének, ágyútölteléknek, deportáltnak jók voltunk.
Éhen halni, megfagyni jók voltunk.
Minket lőttek le, amikor vízért mentünk.
Belénk vágott az aknaszilánk, amikor visszamerészkedtünk a lakásba, hogy lehozzuk anyánk ottfelejtett kendőjét.
Minket öleltek magukhoz a férfi nélkül maradt, kiéhezett hadiözvegyek.
A mi szeretőink fáradt ölű asszonyok voltak.
Pedig csak tizenhat évesek voltunk.
Egykorúak, de nem egyszívűek.
Egykorúak, de nem egyakaratúak.
Tiszták és mocskosak.
Igazak és becstelenek.
Nincs még egy nemzedék, amelynek tagjai ilyen messzire kerültek egymástól.
Felszeletelt bennünket a történelem, mint cukrász a tortát.
De az igazak nem vesztették szem elől egymást.
Mint ahogy a gazemberek is egymásra találtak.
Valamennyien '28-asok.
Kivégzők és kivégzettek.
Bűnösök és ártatlanok.
Sokan indultunk, kevesen maradtunk.
Az arcunkra volt írva a holnap.
A háború nyelvén beszéltünk, de megértettük egymást.
Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást.
Azt mondod: Eisenhower - azt mondom: Zsukov.
Azt mondod: Patton - azt mondom: Malinovszkij, Bradley, Timosenko, Vorosilov, Montgomery.
Azt mondod: Monte Cassino - azt mondom: Sztálingrád.
Azt mondod: Enola Gay - azt mondom: Hirosima.
Azt mondod: Coventry - azt mondom: Nagaszaki.
Mi félszavakból megértjük egymást.
Mi átéltük Budapest ostromát.
Nem azt az ostromot, amit a híradóban mutatnak egyszer egy évben.
Azt a néhány diszkrét filmkockát, az égő Kossuth
Hanem sok ezer ágyú és löveg pergőtüzét!
Nem azt a légitámadást, amit a híradóban mutatnak egyszer egy évben.
Azzal a telibe talált, szárnyaszegetten lehulló árva repülőgéppel.
Hölgyeim és uraim, kedves elvtársak! Budapestet 1944 nyarától kezdve, hónapokon át több ezer repülőgép támadta.
Tönkrebombáztak bennünket, ha még nem méltóztattak elfelejteni, ugyanúgy tönkrebombáztak, mint Ludwigshafent, Essent vagy Düsseldorfot!
A Városliget fáin úgy lógtak a széttépett emberi testrészek, mint karácsonyfán a szaloncukor!
Mi nemcsak azt a maroknyi nyilas pártszolgálatost láttuk, akik lassan már visszaköszönnek nekünk a diszkrét filmhíradó kockáiról. Azt a nyolc-tíz Beszkárt-kalauzt, akik Kun páter vigyázó tekintete előtt éppen kiszaladnak egy földszintes ház kapuján.
Mi láttuk a Dunát, ahogy élettelen, legyilkolt emberek százait vitte a víz...
Bennünket nem hívtak be katonának.
Mi akkor még csak tizenhat évesek voltunk.
De a mi korosztályunkból kerültek ki a Szent László hadosztály páncélfausztos sihederei, a nyilaskeresztes süvölvények és az SS magyar ajkú alakulatainak véres kezű kamaszai.
És közülünk kerültek ki az üzenetvivők, hírvivők, röpcédulázók és a hullaszállítók is!
Mert ez a korosztály, mint a klinikai ló, magán viselte korának minden tünetét.
Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást.
,,Sose hátra, csak előre, ez legyen a jelszavunk, minden ellent összetörve, igazságért harcolunk...''
Mi érkeztünk a fényes szelek hátán!
Megforgattuk a világot. És a világ forgott velünk!
Éheztünk, fáztunk és új indulókat tanultunk.
,,Megtanultuk mi már ezt a harcot...''
Hófúvásban utaztunk a vagonok tetején zabálnivalóért.
Minket sodort le a vonat tetejéről az alagút, a mi fejünket vágta le a villanyvezeték kifeszített huzalja!
A mi kezünk fagyott oda a vastraverzekhez.
De kinyílt előttünk a világ!
Mi láttuk és hallottuk beszélni Thorezt, Togliattit, Duclost, Dolores Ibarrurit, Tim Buckot, Harry Pollitot, Kalinyint és Vorosilovot!
Mi láttuk és hallottuk Dimitrovot, Titót, Wilhelm Piecket, Károlyi Mihályt és Rajk Lászlót!
Mi találkoztunk a Komintern egész gárdájával!
Mi láttuk és hallottuk beszélni Csu-Te marsallt, azt a Csu-Te marsallt, aki harminc évvel később részvéttáviratot küldött Franco halálakor a spanyol kormánynak!
Azt az Enver Hodzsát, akinek utasítására tíz évvel később a szovjet hadihajóknak el kellett hagyniuk Durazzo kikötőjét!
Azt a Csou En-lajt, aki harminc évvel később elsők között ismerte el Pinochet fasiszta diktatúráját!
Mi állami szolgálatba álltunk, külügyi szolgálatba álltunk, belügyi szolgálatba álltunk.
Mi úgy ismerjük ezt a várost, mint a tenyerünket.
Mi ismerjük egymást. Mi mindenkit ismerünk.
Mi tudunk konspirálni, hallgatni, nem fecsegni, titkot őrizni.
Mi vakon hittünk és látva csalódtunk.
Összetörtünk és kiegyenesedtünk.
Mi magasra tartottuk a zászlót, amit később kivertek a kezünkből.
A mi korosztályunkból kerültek ki a nagy koponyák és a húgyagyúak.
Minket elfogtak és megvertek.
És mi elfogtuk azokat, akik elfogtak bennünket.
Mi mindennap azzal ébredünk, hogy máma meghalunk.
Nekünk negyven és ötven között már őszül a hajunk.
Nekünk negyven és ötven között már fehér a hajunk.
Mi bírjuk az italt, vihart, éhséget és fagyot.
Ránk lehet számítani.
Ránk kell számítani. Ránk nem lehet nem számítani!
Velünk akkor is számolni kell, ha nem számolnak velünk.
Nekünk megölték a legjobb barátainkat.
Minket megöltek a legjobb barátaink.
Mi voltunk a barikád két oldalán.
A baloldalán és jobboldalán.
Mi látogattuk a börtönöket.
Bennünket látogattak a börtönökben.
Mi cinikusak vagyunk.
Mi a szívinfarktust szívtrombitának nevezzük.
De a szívünk, ahogy Dzserzsinszkij mondta, forró, és az agyunk hideg.
Bennünket már nem érhet semmi meglepetés.
Minket lelőttek, nekünk kivágták a szívünket, és beletették a pártkönyvünket!
Ránk sortüzet adtak.
Bennünk nem ért véget a háború.
Bennünk soha nem ér véget a háború.
Mi békében élünk, gyermekeink homlokát simogatjuk, sétálgatunk a vasárnapi csendben, iszogatunk, diskurálunk, de agyunkban repülőgépmotorok dübörögnek, sortüzek dörögnek, és harckocsik lánctalpai csikorognak.
Mi felkapjuk a fejünket minden fékcsikorgásra.
Nekünk felgyorsul a szívverésünk, ha meghalljuk a mentőautó szirénáját.
És énekelünk, folyton csak énekelünk:
,,Megtanultuk mi már ezt a harcot...''
Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást.
Mi ott voltunk minden április 4-én, és láttuk a karhatalmi századok szuronyerdejét!
A hajnal óta szoborrá merevedett katonák néma cohorsait!
És láttuk Sztálint a mauzóleumban bebalzsamozva.
És győztünk ezer harcban, és vesztettünk.
És újra talpra álltunk.
Mellőlünk sokan kidőltek.
Akik meghaltak. Akikkel tele vannak az ideggyógyintézetek, akik megőrültek, alkoholisták vagy bűnözők lettek.
Akik nem bírták tovább cipelni a nehéz csomagot.
Teremtő Isten, mi minden van abban a csomagban!
Ekkora csomaggal nem lehet sehová elutazni.
Pedig mi mindenhová kapunk útlevelet.
Minket bárhová simán kiengednek.
Rólunk tudják, hogy a világ végéről is visszajövünk.
Mi nem tudunk, és nem akarunk máshol élni, csak itt!
Nekünk itt még feladataink vannak.
Mi látogatjuk az elfekvőket.
Temetjük apáinkat.
A '88-asokat, '89-eseket, '900-asokat.
Orrunkban hordjuk a széthulló emberi test iszonyatos kigőzölgését.
A vér és szenny szagát.
Látogatjuk a '19-eseket, a spanyolosokat, akik sárgára aszalódott testtel hörögnek vizelettől szétmart matracukon.
Fénytelen szemükben lovasrohamok, torkolattüzek villognak.
Látogatjuk őket, akik '15-ben Monte Solarónál, '17-ben Caricinnél, '19-ben a Tisza partján, '36-ban Madrid határán hasaltak a géppuska mellett.
A kommün katonáit. Cserni, Szamuely katonáit, egykori Lenin-fiúkat, a Batthyány-palota bőrkabátosait, akiket agyonvertek a bukás után, vasra vertek a bukás után, akik börtönökben rohadtak a bukás után.
Akiket kiküldtek, hazaküldtek, visszaküldtek.
Akik lebuktak, kiszabadultak és újra lebuktak.
Akik megjárták Európa börtöneit, a lágerek poklait.
Akiknek nem volt soha egy nyugodt pillanatuk, akiket örökké kerestek, akik egymásban sem bíztak.
Akik most levegő után kapkodva belénk kapaszkodnak, s miközben görcsösen szorítják kezünket, asztmás szívvel, ziháló tüdővel, elhaló hangon énekelgetik:
,,Megtanultuk mi már ezt a harcot...''
Nézzük őket, összetört testüket, hallgatjuk sípoló tüdejüket, és nem merjük elsírni magunkat, pedig üvölteni szeretnénk kínunkban.
Melléjük ülünk, mosolyogva föléjük hajolunk, és velük együtt énekeljük:
,,Megtanultuk mi már ezt a harcot...''
Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást.
Nekünk a hallgatásunk is beszédes.
Nem mindegy, kivel hallgat az ember.
Mi egymás társaságában szeretünk hallgatni.
Mi tele vagyunk kitüntetésekkel.
Mi ezeket a kitüntetéseket megérdemeltük.
Csak az a furcsa, hogy túlságosan fiatalok vagyunk a kitüntetéseinkhez.
Hiszen még ötvenévesek sem vagyunk.
Ennyi kitüntetést 70 éves korára szokott összegyűjteni az ember.
De mi sohasem leszünk 70 évesek.
Ezek a kitüntetések leendő özvegyeink kitüntetései.
Ők majd berakják egy dobozba, mert külön-külön sok helyet foglalnának.
És egyszer egy évben előveszik majd a dobozból, letörölgetik róla a port, szépen kifényesítik, és újra visszateszik a dobozba.
Amíg be nem kopogtat hozzájuk egy úttörő, aki a Mókus őrs nevében átveszi szocialista megőrzésre X. elvtárs kitüntetéseit.
És a kitüntetések átmennek a Mókus őrs tulajdonába.
Üveg alatt őrzik majd, egyszer egy évben ők is letörölgetik, kifényesítik szépen, és az őrsvezető beszél majd nekik X. elvtársról, méltatja érdemeit, elmondja, milyen nagyszerű ember volt, aki ezeket a kitüntetéseket valaha viselte.
A forradalmi mozgalom nagyszerű katonája! És a zászlót, amit ő kiejtett a kezéből, most mi emeljük magasra, és visszük tovább...
De még élünk. Még élünk. Pedig már leéltük az életünket.
Mi többet éltünk, mint három nemzedék együttvéve.
Sokat láttunk, sokat hallottunk, sokat tudunk.
Mégse tudunk semmit.
De még itt vagyunk. Sokfelé. Lent és fent. Mindenütt.
Az őrtornyokban. És az intenzív osztályokon.
Mi, '28-asok.
De már tarkónkon érezzük az utánunk nyomuló nemzedék forró leheletét.
Már a nyomunkban vannak.
A fiaink. Drága fiaink.
Ők fognak egyszer eltemetni minket, utolsó perceinkben ők ülnek majd az ágyunk szélén, és velünk éneklik, hogy:
,,Megtanultuk mi már ezt a harcot...'' Velünk énekelik?!
http://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_089.html
(Először elhangzott a Kossuth rádióban 1976. december 3-án.) dugo@szepi.hu
Kiss György (38-as vagyok)
Engedtessék meg nekem, hogy az alábbiakat megjegyezzem:
Kedves Gyuri Bátyám!
A kis Ottó bizony megnőtt, felelős beosztása van az Európa
Kun Béláról már lehetne beszélni, de hál’ Istennek nem kell. Esztergomban, ebben a vallásos fészekben két közterületet is elneveztek erről a vérgőzös bolsevikról: Kun Béla lakótelep, és Kun Béla utca – ami előtte (meg most is) IV. Béla király utca volt, azon kézenfekvő indokkal, hogy ott van eltemetve. Most „Kun Béla király utcának” hívjuk, biztos, ami biztos! A Szamuelyt meg már nem jegyzik sehol.
Ami az írásodból sokáig érvényben maradt:
„Ebben az országban mindenki félt. Féltek a tegnaptól, a mától, féltek a jövőtől.
Minket is félelemre neveltek. Ne szólj szám, nem fáj fejem.”
Nekünk is beszéltek (nem meséltek!) a II. Világháborúról. Egy részét elevenen átéltük.
Bizony, nagyon sokáig tartott a „Hallgatni arany” korszak. Hol arról, hogy apánk detektoros rádióval hallgatja a háborús híreket a pincében, hol arról, hogy Amerika Hangját,
a Szabad Európát, vagy Londont hallgattuk, vagy politikai viccet meséltek / meséltünk.
Nyilvános házakat nem látogathattunk, sőt ma sincs. A szocializmusban az ember (a munkaerő) nem lehet árú, ezért aztán kupleráj sem volt – hivatalosan. Jobb szállodákban a portás dollárért, a csórónak a budapesti Rákóczi téren forintért, személyesen kínálták magukat a kevésbé öntudatos hölgyek.
Nekünk tilos volt (vagy legalább is nem volt tanácsos) templomba menni, vagy hittanra járni.
Tekintélyes számú hajléktalannak most nem a Főméltóságú Asszony, vagy a jóságos Róbert bácsi osztja az ételt, a szeretetcsomagot, hanem a Máltai Szeretetszolgálat.
A „kubikus-börze” manapság a Moszkva téren van…
Mi nem csókolunk kezet a háziúr feleségének egy-egy levetett ruhadarabért. Mi magunk megyünk, „önként, dalolva” a nagyképűen „second hand”-nak nevezett üzletekbe, megfelelő méretű és árú, – külföldiek által levetett – ruhadarabért.
Kilakoltatás most is van, talán nem olyan sűrűn, mint a Ti korotokban, csak a kilakoltató a lakók által is, demokratikusan megválasztott Önkormányzat.
Mi láthattunk igazi, élő pápát: II. János Pál személyében: 1991-ben.
Kokárdát? talán azt még megtűrték március 15-én, de az úttörő nyakkendő, a vörös zászló egy jelképes darabja kötelező volt!
Mi volt apád? x-es, értelmiségi, alkalmazott, paraszt, vagy munkás? Vagy talán volt valamilyen plecsnije is? „A szocialista hazáért érdemrend”? Ha három fejed volt, akkor is felvettek bármilyen egyetemre. Te ezt már nem is érted, talán nem is baj…
Mi is megértjük félszavakból egymást – ha még van kivel…
Mi már nem láthattuk Sztálin testét a moszkvai Lenin mauzóleumban, mert 1956-ban új tánc jött divatba: hula-hula majd a „hul(l)a hopp” – kirakták a Kreml falába. (Hruscsov XX. Pártkongresszusi beszéde nyomán) Apropó! Erről, meg a Forradalomról nagyon keveset írtál, mondhatni: semmit… Kifelejtetted? Nem tartottad említésre méltónak?
Mi is gyerekfejjel láttuk, átéltünk borzalmakat: a gettót (a volt „Magyar Király”)
1945-ben városunk (tele? katonai célponttal) bombázását, és a felszaba-DÚLÁST.
Mi is összeszedtünk egy rahedli plecsnit: LMHK, MHK, Élmunkás, Kiváló Dolgozó, Szocialista Brigád – zöld, ezüst, arany és gyémántkoszorúval, stb. mert plecsni az rengeteg termett, csak lóvé nem volt mellé….és a Mókus őrs már nem jön el érte, mert a Mókus őrs végleg megszűnt. Szemétbe kerülnek, senki nem emlegeti érdemeinket, és senki nem énekli már velünk: ,,Megtanultuk mi már ezt a harcot...''
Pedig mi is megtanultuk. . .
És ami tisztelt Gyuri Bátyám, az írásodból – értető okok miatt kimaradt –
Mi láthattuk a kitelepítetteket, akiknek legnagyobb vétkük az volt, hogy tágas, szépen berendezett városi lakásban, kultúráltan laktak, és ez szemet szúrt valamelyik frissdiplomás szemináriumi hallgatónak, vagy a Conty utcából származó feleségének Ez elég nyomós ok volt, hogy kitelepítsék a családot. Hány budapesti (szemlőhegyi) ház várja hiába az eredeti tulajdonosát?
Mi átéltük azt, hogy a nagybirtokot felosztották a parasztok közt, utána rendeletet hoztak Rákosiék a beszolgáltatásra, és ha nem teljesítette a nyomorult, mert nem termett annyi, annyi megszégyenítették, megalázták, lecsukták. 1948–1955 között több mint 400 000 gazdálkodó került bíróság elé közellátás veszélyeztetésének vádjával
Később, meg mint a birkákat, beterelték őket a nagy, közös akolba, a szovjet kolhozok mintájára megalakult tszcs-be.
Mi megéltük a Forradalmat, az IGAZI SZABADSÁGOT, amit hivatásos hazaárulók segítségével a Nagy Testvér (CCCP) vérbefojtott. Vezetőiket, résztvevőit kivégezték.
Aki ép bőrrel meg akarta úszni, el kellett hagynia hazáját, disszidált * az akkori szóhasználattal. A munkahelyünkről elvitték Kistarcsára a Munkástanács vezetőjét.
Mi láthattuk ismerőseinket, amint pufajkába öltöznek, és fegyverrel védik a néptől a néphatalmat. Belőlünk kiölték a „Justice for Hungary” eszméjét,
Mi internacionalista segítséget nyújtottunk a baráti Csehszlovákiának, akik nem fogadtak bennünket nagy ovációval. Miért?... Érted ezt?
De megértük a glasznosztyot, meg a peresztrojkát… amik következménye az lett, hogy az egész bolsevik diktatúra (amelyik kb. 60 évig „épült”) pár hónap alatt összeomlott.
Még a „két német állam” is egyesült! Hitted volna? Tolmács nélkül megértik egymást a különböző szektorokban élt hozzátartozók, rokonok…
Kerestem Veled a kapcsolatot kedves Gyuri bátyám, de nem jött össze.
Bocsáss meg nekem, nem akarom a kenyered elvenni azzal, hogy megpróbálom folytatni a „Hanyas vagy?” c. írásodat – 10 év fórral.
Esztergom, 2005. április 20.
2. rész
Hányas vagy? 38-as? alcím: folytatás
Szilágyi György humorista hasonló című írásához csatlakozva
- Mi félszavakból is megértjük egymást.
- Keresztül ment rajtunk a második világháború, aztán a feszaba-dúlás
- Azt mondod szandál? Azt mondom fatalpú.
- Lumumba – Mobutu, U – Thant – Hamarskjöld – repülőszerencsétlenség
- Észak – Korea, Dél – Korea, Kocsedó
- Azt mondod Rádió Budapest egy? azt mondom: Rádió Budapest kettő
- Durdilly ajakrúzs? – Lukrecia melltartó
- Gyomorégés ellen? – Ship szóda! Ship! Ship! Hurrá!
- „Tengerész a szívem tengerész…” – énekelte Kapitány Anna
- Megtudtuk a slágerből, hogy legszebb város Tampico Mexikóban
- NSZK – NDK (a két német állam) Kelet-Berlin – Nyugat-Berlin
- Rock and roll – Elvis Presley, Twist – Beatles
- NATO – Varsói Szerződés, EGK - KGST
- Szovjet – kínai határvillongás
- Kínai felségvizek megsértése 555. komoly figyelmeztetés
- Kennedy – Dallas, Oswald (Lee Harry) – Ruby
- OAS – Algéria, de Gaulle
- Mc. Namara – Japán, vagy Mc. Artur tábornok
- Formosa – Csang Kai –Sek, Taivan, Kuomintang
- Mao – tacepao, Konfucius, kulturális forradalom (Mao Ce Tung)
- Szputnyik – beep-beep, Lajka kutya
- Juríj Gagarin – Valentyina Tyereskova
- Lenin – Sztálin – Rákosi – Gerő
- Háború? Nem lesz! Csak békeharc, de olyan, hogy kő kövön nem marad!
- Győzelem napja? Te azt mondod május 9, én azt, hogy május 8. Sztálin miatt kellett egy nappal később ünnepelni Európa keleti felének, mert Moszkvában fel kellett állítani a dísztribünt.
- London – Wembley 6:3 Puskás, Czibor, Lantos, Hidegkúti, Grosics, Kocsis, Buzánszky….
- Roosewelt, Truman, Eisenhower, majd J. F. Kennedy, Lyndon B. Johnson, Nixon, Carter, Ronald Reagen, George Bush, Bill Clinton, Bush, a junior.
- Nyikita? – Szergejevics Hruscsov
- Dolores Ibaruri – Franco
- Gheorgiu Dej – Togliatti
Marosán Hruscsov Kádár Münnich
- Theng Sziao Ping – Mao ce Toung
- Kim Ir Szen – Enver Hodzsa
Marosán Hruscsov Kádár Münnich
- Idegen szavak tömege: népi demokrácia (ekkora baromság! Népi népuralom) deportálás, burzsoázia, burzsuj, klérus, klerikális reakció, (mikor fizikából tanultuk az akció – reakció elvét (Newton 3. törvénye) röhögtünk, mert a reakciót még így nem hallottuk!), deklasszált elem, demarkációs vonal, kulák, brossura — szeminárium, revizionizmus, eszkaláció, proletárdiktatúra, kapitálizmus, szociálizmus, imperiálizmus (Rákosi –született: Rosenfeld – akcentusával)
- Osztályharc, értelmiség – csak réteg!
- Hirosima, Nagaszaki – atombomba
- Churchill –
- Maszarik – Beneš
- Beszolgáltatás, ÁVH (ÁVO)
- Sztahánov mozgalom, magyar sztahanovisták: — Muszka Imre — Pióker Ignác – tervteljesítés: 1200 % (nem sajtóhiba!)
- Lesseps Ferdinánd, Szuez, Nasser — Assuan
- Ghandi, Nehru, Golda Meyr, Dajan, Anwar Sadat, Simon Peres
- Fidel Castro – Che Guevara
- Vietnam – vietkong, Ho Si Minh (Ho apó) (egri Tanárképző névadója) meg Saigon mostani neve – volt
- Kisdobos, úttörő, DISZ – KISZ, MDP – MSZMP
- Ki mit tud? — Táncdalfesztivál
- 7 napos háború? Palesztina – Izrael
- Összeszűkült a világ, telefon, telex, SMS, televízió, rádió, mobiltelefon, Internet, de volt sajtófélóra, 10 perces mozgalom is, ahol bölcs tanítóink magvas gondolatait elemeztük.
- Karácsony? Egynapos, de május 1. kétnapos ünnep. Munkával ünnepelünk elvtársak! Mindkét nap dolgozni kellett. Munkanélküli? Nem volt, ha akadt is, begyűjtötték, mert káemkás volt (kmk = közveszélyes munkakerülő)
- Aki nem teljesítette a tervet, arról karikatúrát tettek a faliújságra, és csasztuskát énekeltek róla üzemi rendezvényen.
- Szputnyik, Vosztok, Lunahod, MIR űrállomás, Apolló, Gemini amerikaiak a Holdon.
- Újjáépítettük a hidakat. Gerő a hídverő!!! Keszonmunkások dolgoztak, majd Metrót építettünk szovjet mintára, mert mindenki Budapesten akart lakni. Még jogilag is szabályozták, de azt ki lehetett játszani.
- Emlékszel? SZÉNSZÜNET! mert nem volt pénze az iskolának a fűtésre. Tanítóink kérték (a szénszünet előtt / után), hogy vigyen mindenki, aki teheti egy pár-darab fát, vagy egy kis szenet. Mi vittünk, hogy tanulhassunk.
- És amit el kellett felejteni: a vasárnapi diákmisét, a litániát, az istentiszteletet, az ünneplős ruhát, a ministrálást. (volt, aki ugyanabból az anyagból varratott két öltönyt, hogy ne tűnjön föl, hogy vasárnap a tisztábbat, a megkíméltet veszi fel)
- Megtanultuk, milyen a lóhús. Édeskés, és anyánk töltött paprikát készített belőle, hátha nem érződik, de azt lehetett kapni. Milyen a kukoricakása? Mi a görhe, meg a málé? A friss zöldséget elfelejtettük, mert csak a ZÖLDÉRT árulhatott, nehogy az a büdös zsírosparaszt gazdagodjon! Begyűjtötték, majd néhány nap, hét után, mikor több mint a fele elrohadt, kiárulták. (ott, ahol most a Prímás pince étterem van, ott volt a lerakat. Megtanultunk mindenért sorban állni és jegyre vásárolni. Kenyérjegy, húsjegy, zsírjegy, . . .
- De nem ettük meg az aranytojást tojó tyúkot[7]. Azóta se került elő, se a tyúk, se a tojás, mert demagógia volt az egész!
- Akkor minden disznó makkal álmodott, mert mindig éhes volt, hiszen még moslék is csak ritkán akadt. De mi öntudatosak lettünk, mert szemináriumra jártunk. Szüleink is. Egységesítették a gondolatainkat. (lásd: George Orwell: „1984”!) Szóljál hozzá elvtárs! És hozzászólt, mert tetszett neki, hogy megtapsolják. Akárhányszor kiejtette a száján Sztálin, vagy Rákosi nevét, a „hallgatóság” ütemes, hosszantartó tapsa volt a „jutalom.”
- Tesztlap: 1.) Elvtárs! Ki a példaképed?
2.) Miért éppen Lenin?
- Vetélkedő: Ki tud többet a Szovjetunióról?
- Felajánlásokat tettünk április 4-re, május 1-re, „bölcs” vezéreink születésnapjára, november 7-re, a pártkongresszusok tiszteletére. Jegyeztünk békekölcsönt, meg tervkölcsönt, amit kb. 15 – 20 év múlva fizettek vissza – javarészt névértékben.
- Jött a Ratkó korszak: „Anyának szülni kötelesség, leánynak szülni dicsőség!” Nézd meg az eredményt a demográfiai diagrammon!
- Elfelejtettünk imádkozni, mert a tanítás kezdetén is, végén is mozgalmi dalokat énekeltünk. Cserkészet helyett jött az úttörőmozgalom, de vezetők nem voltak, mert lecsukták őket koncepciós perben hozott ítélettel. Mi pedig felkötöttük az úttörőnyakkendőt, rajparancsnokot és őrsvezetőket választottunk, no meg dekoráció-felelőst, faliújság-felelőst. A cserkészkolbászból úttörőkolbász lett. Az őrsvezető rajparancsnok pedig? Hát a tanácselnök, párttitkár, stb. háromfejű gyereke. Már nagyon korán elkezdődött a kontraszelekció. (l. Beke
- Orosz nyelvet kellett tanulnunk 1949-től, de nem voltak a nyelvhez tanárok,–
– akik akkor láttak először cirill betűt – csak könyv. Nem mintha többet tanultunk volna oroszul. Nem! Azért, hogy a tisztességben megöregedett tanítóinknak ne kelljen két órával előttünk járva az anyagban, tanulniuk a teljesen idegen nyelvet. (– magunk közt szólva – feleslegesen) Ne gondold, hogy más nyelvet lehetett tanulni! Egy akol, egy párt, egy pásztor, annak egy kutyája, egy nyelv, egyen-gondolkodás, egy nótát fújunk! Már nem emlékszel? Segítek: - Énekórán tanultuk a Dunjuskát, Bunkócskát, a Szulikót, „Puszta néma táj, rajta út se visz”, „Drága föld! Szülőhazámnak földje, drágakőnél drágább kincset adsz, nincs a Földön gazdagabb, szebb ország, minden ember érzi, hogy szabad!” (mint utóbb számunkra kiderült: a Gulágokon érezhették több millióan a szabadságot. . .) Nem tudod mi a GULÁG[8]? Nincs benne a 2000. évi Idegen szavak szótárában? Nincs! Mert erről senki sem beszélhetett!!! Ha van freudi elszólás, akkor ez freudi elhallgatás.
- Dunajevszkíj: „Dohányon vett kapitány” c. operett:: „Szél, szél, szállj keletről hozzánk!” – . . és a szél szállt, és új világot hozott ránk, . .de milyet? „E-ej, uh!-nyem!” (hajóvontatók dala) Teli torokból énekeltük a Sztálin-kantátát: „Sztálin a béke, Sztálin a harcunk, boldog az az ember, ki róla dalol”. Emlékszel? Nem?? Anyukád már nem tanulta, nagymamád meg iparkodik elfelejteni a rosszat. Hát az Internacionálét? „A múltat végképp eltörölni. ..” Nem megy elvtársak! A múlt még ma is itt van, és kísért. Tűr a magyar, de nem felejt. A minap hallottam, ismét éneklik: „nagy munka vár ma reátok, állnak még a paloták..” „Ez a harc lesz a végső, . . . nemzetközivé lesz az egész világ!” A palotákat már nem rombolják le, hanem privatizálják, és átalakítják szállodának, ahová jól-fizető „proletárokat” várnak… lehetőleg $-ral.
- Megannyi mozgalmi nóta. Akkoriban jó volt a termés a nótafán! csak nem elfelejtetted? Nem akarsz emlékezni? Pedig így volt, átéltük.
- Éberek voltunk, őrködtünk mindig, nehogy az ellenség keze betegye a lábát. Mert az ellenség nem alszik! Ezért kellett tehát ébernek lennünk, voltak, akik még fel is jelentették a szomszédjukat, de még a saját családtagjaikat is!
Erre épült az egész rendszer… - A Tanácsháza tornyából vasárnap, miseidőben szórakoztató zenét bömbölt a pléhpofa: „Nem adlak másnak….” Majláth Júlia – Szabó Sándor: örökzöld slágerét Sárosi Katalin búgta egyforma hangerővel mindenki fülébe. Magyar népdalt? Ugyan! . . kispolgári csökevény! Ez volt a kultúra, no, meg a katonák, meneteléskor fütyülték a Trubadúrból a Cigánykórust. A Rádió „kultúrmissziója” a „Szívküldi” volt. De nekünk énekelt a Holéczy (Ákos) Együttese, tangóharmonikán Tabányi Mihály játszott.
- Mejtusz-opera: Az Ifjú Gárda bemutatója, 1953. december 20. Ezt a színpadi produkciót az év júliusában megelőzte az opera rádiófelvétele. A Fagyajev regénye nyomán komponált műben Simándy Oleg Kosevojt énekelte. Házy Böbe is, talán ő lehetett Zója (?) partnere volt. Az operát Nádasdy Kálmán rendezte, a díszlet Oláh Gusztáv munkája volt, és Kórodí András vezényelt. Lehet, hogy három alkalommal is eljátszották. Először: díszbemutató az apparatcsikoknak, majd a nézőtérre kivezényelték a Néphadsereg közkatonáit…
- Vasárnap délelőtt a Csinn-bumm Cirkusz bömbölt a nyitott ablakokból. Persze hogy a diákmise idején. Aztán jött a Miska bácsi levelesládája.
- Minden vasárnap 10-kor kezdődött a matiné[9].
- Legszebb magyar nyelvemlékünk a „Kommunista kiáltvány” lett, melynek utolsó mondata a közhellyé koptatott: ”Világ proletárjai egyesüljetek!” Ez díszelgett minden napilap címlapján még 1990-ben is. De a Világ proletárjai – valamiért– – nem akartak egyesülni. Elhalasztották 2004. május 1-re, de akkor is csak részlegesen, mert csak Európa népei egyesültek – az se mind, és főleg nem az az echte proli….(ekkor lettünk EU tagállam). Persze a proletárok egyesülésének lehetősége ma is fennáll: bármelyik nagypénzű politikusunk egyesülhetne például afgánokkal, vagy Burundival… talán elkerülte a figyelmét, vagy nem tartja elég proletárnak Pakisztán, Kína, É.– Korea, vagy Indonézia lakosságát? – csak a „végső harcok” sokasodtak, és a kommunizmus kísértete, amit 1848-ban holdvilágot látott „Kommunista kiáltvány” beharangozott, eltűnt. Hol lehet? Talán Kubában?
- Megtanultuk a 17 szovjet tagköztársaságot, azok fővárosait. Megtanultuk a szovjet himnuszt, az Internacionálét: Katonáink gimnasztyorkába bújtak, és ködvágót, meg usankát tettek a fejükre, mert a magyaros csákó akkor nagyon snassz volt. Érdekes, hogy a miniszoknya nem a Bolsij Brat (nagy testvér) divatkollekciójának darabja, és még ma is hordják a hölgyek. Emlékszel a lódenkabátra, meg a micisapkára? Egyenjogúság, Egyendivat! A bricsesznadrág nagyon kilógott a sorból. A divat is állami monopólium lett. 1970-es években betört a Jeans, a farmer. Elsöpört mindent. Mi több, magyar változata is megjelent: Trapper márkanévvel. (trapper farmer drága kincs, jó, ha van, de jobb, ha nincs) Amióta nem kell nekünk a hazai, a Lee, a Wrangler drága, a kínaiak kínálatából választunk „eredeti Levi’s”-t Mustangot.
- Eleinte több élclap is volt: Szabad száj, Pesti izé, Ludas Matyi, de csak a Ludas maradt meg: egypártrendszer, egy humor. Minek több? A nyugati politikusok gúnyrajzai szerepeltek benne, de a béketábor vezetőiről. . . nagy ritkán, egy – egy. Nehogy megsértődjenek! Nagyon érzékenyek voltak!
- Megtanultuk a Köztársasági indulót is, de mikor kiderült, hogy azok a mocskos „imprilista” franciáktól van, betiltották, akárcsak a partizánindulót. (mert ugye az a láncos kutya: Tito nótája volt) (imprilista = imperialista, csak a buta, brosúrán hízott, alkoholista apparatcsik nyelve nem úgy forgott, hogy ki tudja mondani)
- Megtanultuk mi a selejt, a termelékenység, a hatékonyság…Megtanultuk a szemináriumon, a polgazdon, hogy „Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga” (Almásfüzitőn a Timföldgyáron még láthatod a mementónak hagyott mondatot) Persze a dicsőségért nem jár fizetség. Könnyű volt József Attilának: „A munkabér, a munkaerő ára, cincog zsebünkben, úgy megyünk haza.” Nekünk a nemzeti össztermékből (mai szóhasználattal: GDP) való részesedés cincogott – igen vékonyan, az alapján számították ki a nyugdíjunkat.
- Megtanultunk május elsején felvonulni, hiszen addig csak a körmenetben vettünk részt: Zászlókat (főleg pirosat) lobogtatva, vigyorogva vonultunk el a dísztribün előtt, míg a tribünön lévő apparatcsikok a hájas kezükkel kegyesen visszaintegettek, és alig vártuk, hogy a ránk-bízott transzparenst, zászlót valahova ledobjuk, és menjünk sörözni. Ezt nem lehet elfelejteni! Nem is szabad!
- Mi utcákat, tereket, lakótelepeket, iskolákat, gyárakat, üzemeket neveztünk el Zójáról, aki regényhős az „Ifjú gárda” c. regényben, továbbá: Tolbuchin marsallról, Marxról, Engelsről, Lenin elvtársról, Rudas Lászlóról, Kun Béláról, Szamuely Tiborról, Ságvári Endréről, Schönherz Zoltánról, Zalka
- Meg kellett változtatni a nagy múltú sportegyesületek nevét:[10] A Ferencváros, az öreg Franzstadtból előbb FTC-ÉDOSZ, később Kinizsi lett. Örök ellenfele az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) eleinte Textiles SE, majd Budapesti Bástya, és piros dresszben fociztak, aztán lett Vörös Meteor (Ezért van ma MTK VM) se vége, se hossza a névadásoknak. Még szovjet szakértőket is bevontak ebbe a „fontos” munkába. Azok nagyon okosak voltak, és ismerték a magyar sport tradícióit.
- Át kellett nevezni a vasúti megállókat: Klotild-liget = Piliscsaba felső, Bánhida = Tatabánya alsó stb.
- Félve kezdtük el a Himnuszt énekelni, hiszen Isten nevével kezdődik. A Szózat? Ugyan elvtársak, kispolgári csökevény.
- Mikor Pablo Casals Budapesten adott hangverseny, ráadásként Franz Schubert: „Ave Maria”–t játszotta csellón, — a nézőtéren mindenki zokogott, pedig Casals békeharcos volt, akárcsak Paul Robeson, Yves Montand.
- Eltiltottak a vallás nyilvános gyakorlásától, a déli harangszót is elvitték – Rómába (? Moszkvába??) a papokat meg arra kényszerítették, hogy hűségnyilatkozatot tegyenek annak az államnak, amelyik kiutálja, megalázza, meghurcolja őket.
- Felépültek a szocialista városok: Sztálinváros, Ózd, Kazincbarcika, Komló, Oroszlány, Tatabánya… nem templom, még egy harangláb sem hirdethette, hogy vasárnap van. A hittant eltörölték, majd kitiltották az iskolákból, de helyette nem adtak semmit, maximum a szemináriumot: „Ha az elmélet behatol a gyakorlatba, ott anyagi erővé válik.” Érdekes, hogy az a hülye gyakorlat soha nem vette be az elméletet – máig sem értem, hogy miért.☺
· Mi a szüleinkkel hallgattuk a Szabad Európát, Amerika Hangját, a BBC-t, majd az adás végén lakatot tettünk a szánkra, jelezve, hogy erről mindenki előtt hallgatunk. És hallgattunk. Másról is. Anyám arra intett: „Ne hagyd magad felbosszantani, nehogy mérgedben mondj olyat ami miatt elvisznek minket!” Mert vittek. Hortobágyra, Recskre, deportáltak. Ha egy proliból néhány brosúrával „kikupált” kádernek megtetszett egy polgári lakás, megkaphatta berendezéssel együtt, csak a tulajt kellett feljelentenie valami csekélységért, már vitték is őket, a berendezés maradt. Lásd: „Soha, sehol, senkinek” (1988, színes, 94 perc) rendezte Téglásy Ferenc – szó szerint igaz lehetett, megtörténhetett.
- Mi átéltük a földosztást, majd falujárók lettünk, akik igyekeztünk meggyőzni az új földes-gazdát arról, hogy mennyivel jobb a „közösben” (a kolhozban) Aki nem akarta aláírni a belépési nyilatkozatot, annak volt ankét = olyan két pofont kapott, hogy egyből, aláírta. Így alakultak a TSZ-ek, az elszámolás munkaegység szerint történt, amit már a kisiskolában is tudni kellett.
- Mi gyárakat, intézményeket neveztünk el: Wilhelm Pieck Vagon– és Gépgyár, Gheorgiu Dej Bányagépgyár, Jacques Duclos-ról, Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem (Miskolc), Csepelen: Rákosi Mátyás Vas – és Fémművek, Beloiannisz Híradástechnikai…. (telefongyár), ne feledjem! Lenin Kohászati Művek (LKM). Nem tudod, kik ezek a fazonok? Talán jobb is. Csirkefogóból volt is, lesz is utánpótlás…
- Aztán Sztálinváros! aki ott született, az végig a személyi adatai között hordozza Bölcs Tanítónk, Vezérünk hősi nevét! Ott üzemelt a Sztálin Vas– és Acélmű
- Majd jöttek a TSzCs-k: Micsurin[11], Lenin, Új Élet, Lenin Aranykalász, de volt Petőfi, Kossuth és Béke, Május 1, Április 4. TSZ is.
- Meghonosítottuk a Nagy Testvér (nem big brother!! BOLSÍJ BRAT) által kidolgozott, Liszenkó-féle gyapottermesztést. Igaz, hogy egy gatya árából egész textilüzemet fel lehetett volna építeni, de mi büszkék voltunk, hogy Rudas László elvtárs (a magyar Liszenko) Hortobágyon, a sziken termett gyapotjából készült. Próbálta volna valaki azt mondani, hogy nem lehet? Szabotázs! És már viszik is este a fekete autóval, soha nem kerül elő. l. „Tanú” c. film! Szatíra? Nem! Az mind, mind megtörténhetett.
- Ki tudja, miért kezdődik a budapesti trolleybuszok számozása 70-nel? Mert Sztálin elvtárs 70. születésnapja tiszteletére indult el az első troli. [12]
- A mostani
- Makarenko, úttörő, kisdobos, Ifjú Gárda Kollégium Kenyérmezőn. (Kertváros)
- Rövidítések tömkelege: RÖLTEX, ÁPISZ, KÖZÉRT, ZÖLDÉRT, FÜSZÉRT, MOFÉM, BELSPED, Fősped, TEFU, ÉPFU, Ofotért, RÖLTEX…
- Városháza – tanácsháza, Szent-Györgymezőn: KISZ lakótelep, Kun Bála lakótelep, IV. Béla király nem méltó arra, hogy utca viselje a nevét, még akkor sem, ha ott van eltemetve a második honalapító királyunk. Kun Béla! az igen! (A vérgőzös tanácsköztársaság egyik vezetője) Lecseréljük a táblát elvtársak! (még véletlenül sem fordult elő, hogy új utcát, közteret létesítettek volna, hogy azt nevezzék el lánglelkű forradalmárról)
- Örüljünk, hogy meghagyták városunk patinás nevét, és nem lett Dózsafalva!
- Mi utaztunk olyan vonaton, amit csak gőzmozdony húzott: Budapest – Miskolc: 6 óra menetidő. Ha sok pénzünk volt, utazhattunk taxival: kistaxi, nagytaxi.
- Mi még ehettünk róseibnit az Ilkovicsnál a Marx téren, Ma már se Ilkovics, se Marx, de van McDonald’s, a Meki. Ez a sikk…
- Akik elhagyták az országot, disszidensek lettek, nem volt tanácsos hazajönniük. Egyébként is elkobozták mindenüket.
- A névadás: Népstadion, Népbíróság ítélkezett a népellenség felett, a Néphadseregbe sorozták be bátyáinkat, kaptak szép gimnasztyorkát, ködvágót. A népboltban és a népbüfében lehetett népcukorkát kapni, (festékkel megszínezett régifajta kockacukor), hallgattuk a néprádiót, havi 5.- forintért. (vezetékes rádió volt, amit a Tanácsházán üzemeltettek — Kossuth adó műsora ment) Hazafias Népfront, mindennek a teteje a népköztársaság – hazánk államformája 1949-től 1989 október 23-ig, és melynek vezető ereje a munkásosztály marxista – leninista pártja. (volt) De a koncepciós perekben a népköztársaság nevében hirdette ki „független bíróság” a nép ítéletét, megírta a Szabad Nép (a Népszabadság lánykori neve) – népi demokráciánkban.
- Rövid ideig volt NV (nemzeti vállalat, az államosított gyárak, üzemekből), de ez túl nacionalista hangzású volt, tehát eltörölték, maradt a V – vállalat
- Mi május elsején reggel zakatoltunk: „Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat, én a legszebb lányok közül téged választalak. Egy a jelszónk: tartós béke, állj közénk, és harcolj érte! . .” Nyilván szovjet mintára épülő ébresztő volt, mert a tovarisok nem ismerték az órát, hiszen a háború alatt minden magyar civiltől a „csaszi”-t követelték a ruszkik, elvették. (tovaris = elvtárs – oroszul)
- Nem volt semmi jó, ahogyan régen volt: Az ötös lett a legjobb jegy, egyes, a legrosszabb. (pedig Kádár János 1956-ban megígérte, hogy visszaállítják, mintha ezért tört volna ki a forradalom) Volt néhány olyan év is, amikor 7-es volt a legjobb, 1 a legrosszabb.
- Nem volt jó a MÁV kocsi-osztályozás, lett párnás és fapados, a „marhadik” (marhavagon, közepén egy lócával — megszűnt) Régen a postai borítékon, a pénzesutalványon a címzés előtt ott állt: Mélt, Nagys., Tek. (méltóságos, nagyságos, tekintetes – örökölt, vagy szerzett címek) ELTÖRÖLVE! Mindenki elvtárs, még akkor is, ha nem elv-társ! A tanáraink is elvtársai voltak még a legbutább tanulónak is, ui. az ÚR megszólítás a kizsákmányoló osztály privilégiuma.
- Jött a totó, a csórók reménysége, hiszen Rákosi nem volt buta: Panem et circensis! A kenyér, az úgy ahogy, hol jegyre, hol jegy nélkül, de volt. A cirkusz a futball lett. Elkábult tőle még az is, aki életében labdát sem látott, vagy a felgyülemlett indulatait a focimeccsen kikiabálhatta – szegény bíróra fókuszálva.
- Persze, államosítottak: a régi, de hozzáértő vezetőt elküldték, hiszen ő kizsákmányoló volt, osztályidegen! és a kizsákmányoltak közül ültettek valakit a helyére: majd belejön! (nem jött bele, mert csak a szeminárium szövegét tudta puffogtatni.) Nem hiszed el? Nagyon fiatal vagy! Akinek az Isten hivatalt ad, észt is ad hozzá. Vagy Isten nem tudta a dolgát, vagy nem volt munkaversenyben, mert nem jött össze a hivatal (pozíció) az ésszel. A százalékszámításhoz annyit értettek, hogy 100 % felett kell lennie – mindenáron. Nosza! csalunk, igazítunk egy kicsit. Így gömbölyödött ki, hogy közel 50 éven át buta emberek hazudtak egymásnak. Ezt nevezték szocialista társadalomnak és munkás éveinkben mi ezt építettük – szocialista brigádmozgalomban, mint a munkaverseny legfejlettebb formájában. Ezt sem érted? Mi sem értettük.
- Mi iskolai program keretében jártunk moziba: „Berlin eleste”, „Ifjú gárda”, „Sztálingrádi csata”, persze felirattal, mert akkor még nem volt szinkron, — de megtanultunk olvasni. Jutott a szovjet humorból is: „Furfangos Nyesztyerka”, „Csuk és Gek”, „A balkezes újonc”,
- Mi még hallottunk verklit, a verklist a viceházmester zavarta ki az udvarról, ahová a „gázsija” hullott a függőfolyosó közönségétől.
- Mert hiába vártuk a szelet, a "Fényes szelek"-et keletről, nem hozott semmit, pedig járt itt a Mojszejev Együttes, a Nyírfácska, a Vörös Hadsereg Művészegyüttese. Nyugatról szélfogónak ott állt a vasfüggöny. Keveseknek engedtetett meg, hogy átbújjon.
- Persze voltak magyar filmek is. Ezekben javarészt a nép egyszerű gyerekének fényes karrierjét, és a burzsoázia képviselőjének megsemmisülését mutatták be. Mágnás Miska, Janika, Ludas Matyi, Déryné, Díszmagyar, Katonazene, Talpalatnyi föld, Teljes gőzzel, Állami áruház, Én és a nagyapám, Bogáncs, 2×2 néha 5, Egy pikoló világos, – csak azért, hogy felidézd a múltat . . Aztán vékony csíkban elkezdett csurogni a nyugati film: A félelem bére, Egy nyáron át táncolt, Királylány a feleségem…. Dugig volt a mozi, minden előadáson.
- Nyugatról hozott bezzeg a szél rock and rollt, twistet, bigint, csőnadrágot, amit a jampecok hordtak, pálmafás nyakkendővel körítve. És érdekes, a „kultúra” nem akart a keleti széllel jönni, mert a bigin, a bolero, a rumba, a rock-and-roll, a twist, a boogie-woogie, a cha-cha-cha meg a mambó is csak nyugatról volt hajlandó betörni, és meghonosodni. Pedig éber rendőreink a csőnadrágban táncolókat elvezették, és a csőnadrágját ollóval kiszélesítették. Kártérítés? Személyiségi jog? Akkor? Mert nyilvános helyen nem lehetett csak tangót, meg foxtrottot táncolni. Majd hanghordozóként megjelent a mikrobarázdás lemez (33,3 ford./min) az ifjúság a házibulik mérsékelten világított környezetében „ropta” a tiltott táncokat.
- Nekünk alig tanították a trianoni békediktátumot, meg az ahhoz szervesen kapcsolódó párizsi Békeszerződést, azoknak a magyarságra gyakorolt hatását, nehogy sértse a proletár internacionalista „szövetségesünk” marhanagy érzékenységét.
- Betiltották a „Ballag már a vén diák” kezdetű búcsúzó dalt. Mi az, hogy filiszter[13] leszel elvtárs? Azt már nem! Öntudatos dolgozó válik belőled, aki harcol a munka frontján! Ugyanúgy indexen volt egy csomó író, de indexre tették az „Ahogy lesz, úgy lesz:” c. nyugatról származó zeneszámot, mert a szövegében ez szerepelt: „A jövőt nem sejthetem / A sors ezer rejtelem / Ahogy lesz, úgy lesz / Bárhogy lesz, úgy lesz” Mi az, hogy „a jövőt nem sejthetem”? Elvtársak! A Központi Bizottság irányszámai alapján, az Országgyűlés fogadja el az ötéves tervet, és abban le van fektetve minden! Nem ám bárhogy lesz! Tudjuk előre, mennyi vattabugyit, milyen ütemben kell gyártani ÖT (!) éven keresztül. Ezt az MSZMP KB tudta! Nagyon okosak voltak. Csak az az ostoba piac nem bírt igazodni annyi lángelméhez, (Czinege Mihály majdnem kimondta ötödik próbálkozásra, hogy imperializmus) meg a lakosság. Nyáron a nők nem akartak vattabugyit hordani, pedig volt elegendő. A férfiak szívesen ittak volna egy jó fröccsöt, de nem volt az autoszifonhoz tű, ami nélkül nem működik a szifon, nincs szódavíz. Így keletkezett a hiánygazdaság. Pult alól, a raktár zugából eleinte némi, később szabott jattért előkerült a kívánt portéka, szolgáltatás. . l. még hálapénz, paraszolvencia,,, Később ebből nőtt ki a feketegazdaság, amit már nem az MSZMP KB irányított. Nem tudod mi az? Elfelejtetted? Táppénzen, bérmunkában, iparengedély nélkül, más ember nyaralóját építeni? Ejnye, ejnye!
- KISZ védnökséggel felépült az ország egyik leghülyébb beruházása: a DCM, a Dunai (váci) Cementmű, ami minimum 10 km-es sugarú körben, a Duna-kanyarban mindent beborított cementtel. Ne gondold, hogy ez az egy beruházás volt csak elhibázott!
- Mi halált kértünk tüntetésen Rajk Lászlóra 1949-ben, mert elárulta zsenge demokráciánkat. Mi rehabilitáltuk (1955) és tisztességgel eltemettük a felakasztott Rajk László földi maradványait 1956. október 6-án, 23-án pedig kitört a Forradalom, a Magyar Nép záróvizsgát tett a többéves szeminárium anyagából. Pillanatok alatt megbomlott a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátsága. Mámorosan éltük meg a SZABADSÁGOT, döntöttük le a bálvány szobrát. Nem gondolt senki arra, hogy nagy árat fizetünk érte. Sortüzek: a
- Emlékszel, mikor harangoztak először a rádióban? – Igen. 1956-ban a Forradalom napjaiban. Rákosi – Gerő félt a harangszótól, mint ördög a szenteltvíztől, és a Magyar Rádióban nem szólhatott a harang. Elfelejtetted? Vagy el akarod felejteni?
- Bizony, 1956-ban Forradalom volt! Majd szabadságharc, mert hadban álltunk a Szovjetunióval, az akkori világ legnagyobb, és legfelszereltebb szárazföldi hadseregével. Arda, Monopol, Rhodope bulgár cigarettát szívtunk.
- Marosán György nevű alulképzett pékből pártvezérré avanzsált apparatcsik tartott gyújtó hangú beszédeket, Kádár János (aki valójában Csermanek volt és szakmája: műszerész) festette a rózsaszínű felhőket az égre. A körülötte lebzselő slapajok (persze búsás fizetésért) gondoskodtak a kellő mennyiségű „festékről” ecsetről,,,, (hogy nekik is jutott bőven?? Hmm..., dollárhitelekből?? Rubelhitelt nem lehetett felvenni, mert akkor kiderül a turpisság!)
- Mindig a Hazafias Népfront jelöltjeire szavaztunk. Érdekes, hogy a fejlett NYUGAT–nak semmi sem tűnt fel? Az sem, hogy minden választókörben a Hazafias Népfront jelöltjei szerezték meg a szavazatok 99,9 %-át? (ja! és ezek, a Lajtán túl, ma fanyalogva fogadják el Magyarországot az EU-ban)
- Nem hát! Ide jöttek, dolgoztattak bennünket, mert a magyar munkás olcsó volt, hiszen a bérköltségek között nem szerepelt az egészségbiztosítás, és a nyugdíjbiztosítás is elenyésző volt. Ui. ezek alkotmányos jogok voltak, kincstári kasszából. Ezért a termék olcsó volt, és nehogy csak Nyugatnak termeljenek a gyárak, bevezették a transzferábilis rubelt, amiért majdnem annyit kellett dolgozni, mint egy dollárért (az volt a konvertibilis, v. keményvaluta) Nem vagyok közgazdász, de könnyen levezethető a mai minimálbér, és nyugdíj mai helyzete abból az időből eredeztethető, amikor minden olyan szép és jó volt: 3,60 – as kenyér! Mert a munkaerő nem árú! Megtanultuk polgazdon. (politikai gazdaságtan óra) Mivel nem árú, ezért nem is kell megfizetni az újraelőállításához szükséges javakat. Igaz, kaptunk ingyen oktatást, egészség- és nyugdíjbiztosítást, olcsó bérlakást a betonsilókban, stb. Ezek később elmaradoztak, és / vagy megdrágultak, rátették az áfát. Ha nem hiszed, olvasd el Karl Marx könyvét, a Tőkét!
- Kaptunk megrendelést a Bolsíj Brattól is! Az egész KGST! Hazai példa biztos lenne, de egy lengyel példát mondok: A Gdanski Lenin Hajógyárban szovjet megrendelésre gyártottak hajókat. A navigációs berendezéseket a polákok megvették dollárért, de tovább csak transzferábilis rubelben számolhatták el. Ez a business!
- 1957-ben elkezdődött a Televízió kísérleti adása, mert nekünk nem volt elég jó a nyugati licencia, nekünk külön(b) OIRT rendszer kellett! No, meg hogy ne áramoljon be az éteren az a piszkos imperialista ideológia, kultúra. Hétfőn és pénteken nem volt TV adás, csak monoszkóp. Ha megfigyeli a nyájas olvasó a Kossuth Rádió ma is ad OIRT sávban az URH adást (mono). (o! pardon! Már egy éve megy a kísérleti adás a CCIR normával!!! Sztereóban!)
- Mi „lelkesen” megünnepeltük az orosz, Nagy Októberi Szocialista Forradalom (NOSZF) évfordulóját, ami november 7-re esett. Minden szemináriumon fújni kellett a Téli-palota ostromát, az Auróra cirkáló ágyúját. (oroszul: avrora)
- Kívülről kellett fújnunk Sztálin beszédét, amit Lenin temetésén mondott:
„Mi kommunisták különös anyagból vagyunk gyúrva… Esküszünk neked Lenin elvtárs…!” Még jó, hogy rövid volt.
- Persze megünnepeltük április 4-ét, felszabadulásunk napját. Május elsejére a Központi Bizottság kiadta a jelszavakat, jelmondatokat, pl.: „Éljen május 1! a világ proletáriátusának nagy seregszemléje!” Bizony. Éljen egy dátum!
- Mi átéltük a világrekordot jelenő inflációt, megtanultunk gyorsan fejben számolni billióig.
- Hogy a kapitalistáknak szemernyi előnyt se adjunk, még az egészségünk érdekében letettük az LMHK (Légy Munkára, Harcra Kész!) és az MHK próbákat. Már csak azt nem értem, mitől lett mára a fél ország allergiás a parlagfűre, a pollenre. Amíg nem volt kombájn, a parasztok látástól vakulásig kaszával vágták a rendet, a nők meg sarlóval szedték össze a kévét. Senki sem tüsszögött. Persze ez így volt már az MHK előtti időben is. Rendre, minden évben megvolt az ország kenyere, szénanátha nélkül!
- „Ma nékünk ragyog már a napfény, ma termel a föld és a gyár” — harsogtuk. Próbáltál volna nem harsogni - -
- Humor, viccözön volt. A magyar ember mindig, mindenre talált szójátékot, viccet, ha mást nem felújít egy régit.
- Importáltunk is: Arkagyij Rajkin, aki vitriolos szatírával ezt szajkózta: ─ Válámi ván! Eh, k ty, Dé ném áz igázi! Ezen röhögtünk, meg Brachfeld Siegfriden. Később, a 60-as években „bejött” „a” Hofi Géza, aki még parodizálni is merte Kádár Jánost. Persze a műsora végén úgy benyalt neki, hogy mindenki csak csettintett.
- Micsoda házasságok kötődtek akkoriban! Mindkét fél vezetésre termett nagyszerű apparatcsik, akik felváltva tolták a szekeret. No! nem az országét! a sajátjukat, meg néha nem is tolták, csak a Mercedes sofőrje húzta-vonta, hogy még az ükonokájuknak se legyen megélhetési gondja,
- Mi az Európai Gazdasági Közösség (EGK, Közös Piac) Mintájára megalakítottuk a KGST-t (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, központ: Moszkva) Kinek volt jó? Mindenkinek! Minden állam megette a másikból származó szart, amit szocialista brigád oklevélért termeltek. Az EGK-ban a gyilkos konkurenciaharc törvényei érvényesültek, ezért a mi termékeink ott nem voltak versenyképesek, de a KGST-ben IGEN! Romániából kaptunk fát, csináltunk belőle papírt, eladtuk a lengyeleknek, adtak érte agyagot, amiből téglát készítettünk a románoknak, hogy megint fához jussunk… Mókuskerék.
- Bölcs vezetőink, a Központi Bizottság kitalálta (rejtély, hogy honnan..) a szabad szombatot, vagyis előbb a 44, majd a 42, aztán a 40 órás munkahetet. Lett szabad szombat. Valami szőrszál kerülhetett a levesbe, mert nemsokára kitalálták a kommunista szombatot, amikor is dolgozni kellett menni – önként, mint előtte a sztálini műszakon. Erre sem emlékszel? Elfelejtetted? Szüleid, nagyszüleid elhallgatták előled?
- Ha okosan gazdálkodtunk, vehettünk magunknak személygépkocsit: Wartburg, Moszkvics, Skoda, Trabant, később Renault, Zastava, Fiat, majd jött a Zsiguli, a mostani Lada elődje
- Ha mi egymás közt elkezdünk beszélgetni, fiatalabb meg sem érti, miről van szó. Persze ebben már benne van, hogy a mai gyereket az átlag-szülei[14], a pedagógusok egyenhülyére formázzák, mert semmihez nem tud hozzászólni, mert nincs gondolata, de ha lenne is, nem tudja kifejezni, mert életében még nem mondott el két szót egymáshoz kapcsolva, hiszen a munkafüzetbe csak be kell ikszelni a jó választ, aztán a „dolgozatot” a pedellus meg ki is tudja javítani. Ezt nevezik iskolareformnak. Átlagtermékének átlagpéldaképe Lagzi Lajcsi, Anettka, Győzike, Anikó, Balázs, akik a mélylélektani problémákat bámulatos egyszerűséggel tudják kezelni a nagy nyilvánosság előtt kiteregetett szaros-pelenkából.
- Memoriter? Ma?? Ott a számítógép, a floppy, a CD, pendrive, a memória, majd azok eltárolják a Gondolatot. Nem a sajátot, hiszen az már rég nincs, a másét, amiből felelni kell, és csak addig! Ne tovább! Érdekes, az iskolába / iskolából cipelendő tömeg mégis iszonyatosan megnőtt. A duplafejűeknek is meg kell élni, akik kiagyalják a munkalapot, munkafüzetet, a pedagógusnak meg csak a számot (és nem a feladatot) kell felírnia a táblára, az ellenőrzés is sablonnal megy. A gyerek, inaszakadtáig cipel: minden másodiknak gerincferdülése van. Többet tanul? Dehogy tanul! Legelső, amit megtanul: felejteni! Persze elsősorban a kötelességet. Délután és este aprólékosan végignézi a Harry Pottert, a Valóvilágot, és más egyéb szennyet, amit a média feltálal, hiszen miről is esne szó másnap az órák alatt, meg a tízpercben. És haver (nem barát! nem barátnő!) biztos nézi. A pedagógus fizetésemelést követel – a semmiért, mert, hogy amit rábíznak, megteszi (ha belerokkan, akkor is!) Zsolnay – módszerrel, vagy a nélkül – az eredmény ugyanaz: funkcionális analfabéta a 80 %-a. A jövő nemzedéke!
- Mi még elemi iskolában kezdtünk írni, olvasni, csak később vezették be a 8 osztályos általános iskolát. Előtte elég volt 4 elemi az élethez. Az ismeretanyag megszaporodott, de a ma végzett nyolcadikos feleannyi gyakorlati tudással nem rendelkezik, mint egy régi 4 elemit végzett.
- A Szülő nem ér rá gyereket nevelni, hiszen mindkettő dolgozik a megélhetésért. Szeretetét pénzben, ill. anyagi javakban: mobiltelefon, számítógép, montenbájk, stb. fejezi ki. A kapott ajándéknak nem a használati javaslatát olvassa el elsőként a megajándékozott, hanem az árcéduláját nézi.
- Mi a nyári szünet felét munkával töltöttük: pénzt kerestünk, hogy segítsük szüleinket legalább egy pár szandál, vagy cipő erejéig. 2,30 volt az órabér, a munkaidő nyolc óra. Mi akkor 12 évesek voltunk, és kibírtuk a 8 órát a tűző napon. Ifjúságvédelem? Ugyan!
- Mi lecsapoltuk a Hanságot, ami környezetvédelmi nonszensz volt! Gátat építettünk – mindezt társadalmi munkában. (igaz: szúnyogriasztót adtak…) Ma a gátakat az adófizetők pénzéből építik, ha egyáltalán folyik ilyen munka.
· Aztán amikor végeztél az iskoláiddal, elhelyezkedtél, hamar rád csaptak az apparátusból: MSZMP tagot faragtak belőled, nehogy kilógj a sorból, no meg ki volt nekik adva a pártépítési terv, amit teljesíteniük (sőt túlteljesíteni) kellett. Még jó, hogy a Munkásőrséget megúsztad valami fogyatékosságodra hivatkozva.
· Mi utazhattunk külföldre: Cseszkóba, NDK-ba, Lengyelországba stb. piros útlevéllel, kávéval és egyéb holmival, amivel csencselni lehet, kék útlevéllel háromévenként 50 $ valutakerettel a kapitalista országokba. Jugó, az kapitalistának számított! Emlékszel? A háromévenkénti 50 $-t eldőzsölhetted. Volt privát, meg szolgálati ablak az útlevélbe.
· Nem lenne teljes a felsorolás, ha kihagynám a labdarúgást, a körülötte kialakult korrupciót. Végh Antal írói munkásságát nem hivatalom megítélni. A rendszerváltás gyökere talán az ő feltáró jellegű írásaiban, az azt követő reakciókban (is) megtalálható. Felhívta a figyelmet, hogy a szocialista társadalmunkban nem minden a fair-play szabályai szerint történik. Némely piszkos ügy még át is lóg zsenge kapitalizmusunkba, ahol a fő kizsákmányolók közt szép számmal vannak azok, vagy sarjaik, akik 1989-ben a pártállami nómenklatúrát gyarapították.
· A mi korunkban buta emberek hazudtak egymásnak, azt hitték abból lesz a szocializmus, de nem lett[15].
· Ma már az Interneten kereshetsz magadnak szexpartnert, kaphatsz tőle AIDS-et. Ez sem volt régen, igaz a homoszexuálisok sem voltak olyan számarányban, mint most. Mi lesz, ha ez folytatódik? Lassan már kötelező lesz…
Kínjaid: íme tételesen felsorolva :
1. Külön alszol a fogaidtól.
2. Megpróbálod kihúzni a redőket a zoknidból, amikor rájössz, hogy nincs is rajtad zokni.
3. A reggelinél zizegő, recsegő hangokat hallasz, pedig nem is kukoricapelyhet eszel.
4. Ha reggel felébredsz, pont úgy nézel ki, mint a fényképed jogosítványodban.
5. Csak a második próbálkozásra tudsz kikelni a fotelból.
6. A "kimaradok éjszakára" számodra azt jelenti, hogy a kertben alszol.
7. A "boldog órák" szunyókálással telnek.
8. Nyaralni mész, de előbb fáradsz el, minthogy a pénzed elfogyna.
9. A gyerekednek olyat mondasz, amit az anyád mondott neked, és amit mindig utáltál.
10. A születésnapodtól nem azt várod, hogy a korodra emlékeztessen.
11. Amikor lezuhansz a járdaszegélyről, mielőtt felkelnél, megbizonyosodsz arról, hogy az út ott van-e.
12. A súlyemelésről alkotott elképzelésed a "felállás a székből".
13. Jóval hosszabb idő alatt pihened ki magad, mint amennyi idő alatt elfáradtál.
14. Emlékezeted rövidül, panaszaid hosszabbodnak.
15. A noteszedben a legtöbb név úgy kezdődik, hogy "Dr".
16. Csak ülsz a hintaszékben, de nem tudod beindítani.
17. A gyógyszerész a legújabb barátod.
18. Akkor nevezed magad szerencsésnek, ha megtalálod a kocsid parkolóban.
19. Kétszer annyi ideig tart, hogy feleannyit láss.
20. Minden fáj, ami meg nem, az viszont nem működik.
Az Esti Budapest vidéki mutációinak címlapján megjelenik egy sajtóhiba, legalábbis a legenda szerint: "Mély megrendeléssel tudatjuk, hogy J. V. Sztálin nincs többé". 1953. március 7.
3. rész
Öregszünk... (egy 40 éves kesergése)
Az idei gólyák közül sokan 1983-ban születtek. Ekkor Te már tudtál osztani, szorozni, sőt egyenleteket megoldani. Nekik nem mond semmit a Reagen-korszak, és nem is hallottak az ellene elkövetett merényletről -, gyerekek voltak az Öböl-háború idején.
A pápa - emlékezetük szerint - mindig is II. János Pál volt. Soha nem énekelték, hogy „We are the World, we are the children” és amikor Garcia Marquez megkapta az irodalmi Nobel-díjat, még olvasni sem tudtak. Nyolcévesek voltak, amikor széthullott a Szovjetunió.
Nem emlékezhetnek a hidegháborúra és csak egy Németországot ismernek - akkor is, ha az iskolában megpróbálják nekik elmagyarázni, hogy valaha kettő volt, és tolmács ült a kormányfők találkozóján!!
Túl fiatalok ahhoz, hogy emlékezzenek a Challenger katasztrófájára. Számukra mindig létezett az AIDS. A CD egyéves koruk óta kapható. Nem volt soha hagyományos
lemezjátszójuk, nem játszottak soha fakockákkal. Sokan azt sem tudják, hogy milyenek voltak régen a tévékészülékek, sőt, sokan közülük nem is láttak soha fekete-fehér tévét – a hétfői (pénteki!) adásszünetet is csak hallomásból ismerik.
Nem tudják elképzelni, hogy milyen lehetett a világ távkapcsoló nélkül. Három évvel azután születtek, hogy a Sony piacra dobta a walkmant. Nekik a görkorcsolyának mindig egy sorban voltak a kerekei. És akkor még nem beszéltünk róla, hogy milyen természetesnek veszik a mobiltelefont, vagy a PC-t. Pi-szi? Lehet, hogy sohasem látták a Futrinka utcát, Mazsolát, vagy a Magyar népmeséket. Nem olvasták a Pöttyös Pannát.
Számukra Michael Jackson mindig fehér volt, és nem értik, hogy táncolhatott valaha John Travolta.
Nem ismerik a Hazárd megye Lordjait vagy a Starsky és Hatchot, azt hiszik, hogy a Charlie angyalai a tavalyi évad újdonsága. És itt még sorolhatnám a szabad szombatot, az iskolatejet, a reklámmentes filmeket - és összesen két csatornát -, vagy az úttörő- és építőtáborokat, az őszi szüretet... Gondolj bele, hogy ezek az emberek már egyetemre járnak! Ők a mai fiatalok. Íme néhány bizonyíték, hogy öregszel!
v Egy. Érted a fenti szöveget, és mosolyogsz rajta.
v Kettő. Férfi vagy és már nincs lelkiismeret-furdalásod, ha nemet mondasz egy nőnek.
v Három. Nő vagy és végre igent tudsz mondani egy férfinak, és még
lelkiismeret-furdalásod sincs.
v Négy. Elmész egy strandra, és el tudsz tölteni egy napot úgy, hogy nem mész bele a vízbe.
Azért mi hősök vagyunk?
Ma olvastam, hogy akik a 80-s évek előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót.
Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona.
Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (– Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / – Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)
Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap, mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval.
Gondolj a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont „BEDECO"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Mi több! BEDECO banános, epres ízesítés is volt!
Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról – a gyakran éretlen – gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre-Domestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg Spectruma (az valami számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videojátékról, 64 tévécsatornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Kicsit le is maradtunk, bevallom már háromszor vettem ki egyik kedvenc filmem DVD-n a tékából, de még nem nagyon sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én meg egy negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem.
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők. Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.
Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.
Mik voltak annakidején…….??!!
§ MESE sajt (sajt és csokoládé összekeverve, valami agyrém volt)
§ Ide süss! Úgy kezdődött, hogy a maci mászik fel a tévé lábán egészen bele a képernyőbe, majd bekapja az ujjait és füttyent egyet.
§ A több száz kártyanaptár, melyek remekül szálltak a hatodikról kidobva.
§ Vetkőző nős golyóstoll.
§ Rugós foci még mindig létezik. Tök olyan, mint régen. Magyarország (piros-fehér-zöld) vs Brazilia (sárga-kék). Itt még néha mi nyerünk.
§ Emlékeztek a kockásfülű nyúlra? Mindig nyiszogott a füle a távcsövön. És a rajzfilmben a kisfiú mindig úgy bőgött, hogy kétfelé repültek a könnyei.
§ Hja, és a 81-es táncdalfesztivál, az volt a csúcs:
Ullmann Monika: Írtam a bátyámnak egy dalt....
KFT berobban: Babu, vagy Balazs Fecó es a Koral: Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok. Hungária tarol : Pam-pa-pam-pa-pam, LIMBO!! ...tapad az aszfalt a gumitalp alatt... és a nagy klasszikus, Soltész Rezső: Szóljon hangosan az ének.
§ Kockás képregény–gyüjtemény, benne RAHAN a tűzhajú (édes istenem!), Pif és Herkules (már volt), meg Pifu, Placid és Múzó
Opus: Life is life na na na nana
Levelet kaptam life.
§ TV linzer (kakaós és vaníliás keksz)
§ télifagylalt
§ Emlékszik még valaki az Oázis nevű palackozott buborékos almalére?
§ ZiZi és a csoki-sorozatok (hatkockás, fémpapírban) (szabadjon megjegyeznem: A ZIZI nem a szocialista édesipar varázsszere volt, már a háború előtt is lehetett kapni, akárcsak a medvecukrot.)
§ Kukori és Kotkoda, Frakk a macskák réme, Mézga család, Dr. Bubó és magyar várak, Tenkes kapitánya, de volt Bors, Egy óra múlva itt vagyok…. (Láng Vince), no meg a Rózsa Sándor
§ Télen az ünnepek előtti sorbaállás banánért, narancsért ... pult előtt kígyózó sorok. egyliteres Coca-Cola (félévente ha láttam)
§ iskolatej (egész sajátos zamata volt)
§ 50 fillér volt 1 gombóc fagyi (a mai ára: 100.- Ft körül, kb. fél €
§
§ a CSÉB 60 (csoportos életbiztosítás) havi 60.- Ft
§ A Petőfi rádió egyik kedvelt reggeli slágere volt: "Várhatsz rám, kedvesem, postakocsin érkezem..."
§ Leó pálcikás jégkrém 3.- Ft, dobozos
§ üveges (nem műanyag palackos!) literes Pepsi, még a régi logóval, egyszer régen kicsúszott a kezemből és levált az alja (a kólának meg lőttek)
§ És senki nem panaszkodhat a mostani magas árakra sem:
'81-82 körül: IBM AT (286):
§ bólogató fejű kutya az autók hátsó ablakában
§ Kunta-Kinte, Izaura (sorozatok az akkor még egyeduralkodó TV-ben)
§ TRAPPER farmer, majd "márvány" farmer divat szintén '86 környékéről
§ '86 ismét: Queen koncert, jegy 200 ruppo, erős lovas rendőri jelenlét...
§ négyszínű golyóstoll,
§ A Videoton bejutott az UEFA kupa döntőjébe....
§ Kacsatánc
§ – Na, és a színválasztás a Merkurnál?
Drága uram, én korallszínű Zsigulit rendeltem...!
Hja, kérem, ha nem kell a homokszínű (libafos-zöld) majd elviszi a soron-következő..."
Ilyenkor vagy felgyorsult az átvétel, vagy ha volt kéznél egy Ady[16], valahonnan ("van meg egyetlen darabom félretéve, de nem jöttek érte...") mégis előkerült a piros Zsiga. és mindenek előtt persze 5 évet kellett várni...
§ Centrumos számgyűjtő gyufajáték
§ Nyomasek Bobo - aki annak idején meg Glázser
"Az ég a nap alkonyán
ugyanolyan Budapesten, mint Tiszapalkonyán..."
(itt Antal Imre szája remegni kezdett a sírásba forduló meghatottságtól...)
"Nem tűnik a kilátás kiesnek,
azoknak akik a vonatból kiesnek..."
§ Dr. Sas Elemér, fizikus az Iskolatévében. (Mindenki Iskolája)
§ Úgy Táncolnék Veled a TV-ben
§ „Cimbora” Juhász Jácinttal, és a Kuckó Kalocsai Miklóssal, TV műsor: Perpetuum Mobile, Hipp-hopp, Suli-buli burleszk, „Most mutasd meg!”
§ Háromgombos hétzenés (kvarcóra)
§ Szagos radír.
§ Samantha Foxos szexképek (a trafikokban, nagy konkurencia volt a Sabrina, késöbb mindenféle fotók újságokból lopva)
§ „Egri csillagok” film (rendezte: Várkonyi Zoltán) kvarcórás török statisztákkal és a háttérben elpöfögő Trabant – csatajelenet közben.
§ bolgár tengerpart (Csernomorec, Aranyhomok), rózsaolaj
§ Metrómegállók eredeti nevei (a teljesség igénye nélkül): November 7.-e tér, Felszabadulás tér, Élmunkás tér, de volt Engels tér, Marx tér, Lenin körút, Vörös Hadsereg útja, Tolbuchin körút, Dimitrov tér is, mi több Zója utca, bár ez utóbbinál nem volt Metro.
§ 1.- Ft a metró és a Deákon ki lehet úgy kerülni az átszállásnál, ha feljössz és lemész.
§ A „Fakarusz” – Ikarusz az igazi!! Igen.
§ Hétfőnként Rádiókabaré.
§ RUBIKKOCKA – láz
§ Rodolfónak volt egy bűvészdoboza. Na, azzal lehetett ám kápráztatni a népeket !
§ Ismerkedéskor gyakran elhangzott a kérdés: Te depeses vagy, vagy durranós?
§ tv-s ping-pong: tipikusan videoton, SZOT[17] üdülőhangulat garantálva.
§ Thomas Lieven és a Nem kell mindig kaviár. Törzsszöveg: „Ha én ezt a klubban elmesélem . . .”
§ C64: turbótöltők, Summer Olympics + 25 szétvert joy, magnó-fejállítás, Load Error
§ Tél ('86):
MTV-ben: Behavazott (
§ Polimer kazetta már krómosban is, ronda lilás csomagolás, később extrakróm zöldben
§ Kötelező tisztasági csomag a suliban tenyérnyi törülköző, körömnyi szappan.
§ Piros/kék papírkorongok talán számtanórára. Logikai készlet négyzet, háromszög és kör alakú valamikkel.
§ Nincs Szilveszter Honty Hanna és Medveczky Ilona nélkül. Mindenki Hofit várta. Hofi jött, és mi röhögtünk.
§ Fecske papír füstszűrővel, később hosszú változatban is. Filtol cigaretta. Csongor szivar.
Aranyos? Igen! Galambbal jött 2004. december 14.
- Öreg néni tölcsérrel a fülében: Mit mond??
Fiatal néni, összekrémezett kézzel: Milla trió!
Naponta kétszer, de lehet többször is. - Én vagyok a Skála kópé,
Reklámom a Skála Coop-é,
Szívem mindig a vásárlóké! - Bemegyek,
Kijövök,
De milyen jóóóól kijövök,
Ha bemegyek... - Megjön a kedve, ha vár a keddre,
mert KEDdtől KEDdig mindig más KEDvezMéNNyel KEDvesKEDik minden Skála áruház ! - Ide most benézek,
egy-két dolgot kinézek,
s mindjárt jobban (jobban) kinézek.... - Házaspár pánikol a Déli Pályaudvaron. Az Ember elfúló hangon:
- Lemaradtunk!
Naccsád, nagytotálban püspöklila fejjel:
- Mert hiába mondtam, hogy váltsd meg a jegyeket ELŐVÉTELBEN!
(De ha elindul a vonat a szívem majdnem megszakad....MÁV) - Őszülő "Don Juan": Én azért szeretek itt vacsorázni, mert remek a konyha!
Szeplős csitri: Én azért szeretek itt vacsorázni, mert irtó hangulatos hely!
Gyerek, hót maszatos: Én afért feretek itt vaforáfni, mer' mindig van fokif palafinta!
Családapa: Én azért szeretek itt vacsorázni (80-as évek magyar bombanője - lásd még Balázs Piri Balázs korabeli rajzait a Ludas Matyiból- jobbrol be, anyu lekever egyet apunak) ....(majd lemondóan:)... azért szeretek itt vacsorázni. - Az "ilyen már soha nem lesz" kategória valószínű győztese: az ipari lengőajtó (susogó nylonköpenyek, surranó fűzős térdcipők...lassított felvétel...) bármilyen hihetetlen, az egyik legnagyobb túlélő volt a régi reklámok között.
- Atlétatrikós, túlsúlyos Ember kése hasít a debrecenibe: fröcsög a kövér zsír a konyhafalra, épp hogy elkerülve a szódásszifont! Drámai zene (tán még halálsikoly is), megjelenik Asszony, megtorlást sejtenénk, ő azonban lezserül letörli a mocskot a lemosható tapétáról. Emberünk teli szájjal elégedetten konstatálja: Ez kásztölci tapéta!
- Modern üzletház, ouououo, itt mindent megtalálsz,
Ha körülnézek legjobb ha a presszóban vársz!
Sugár, Sugár, Su-sugár, aahhhhh!" - Liener Márta: ő, mint későbbi univerzális reklámnő jön le a mozgólépcsőn, talpig bőrcuccokban. A kéjsóvár tekintetű férfi (Zana József?) megjegyzi:
-Jó bőr!
-A Corvinban! - És igen tudja meg minden magyar dolgozó, hogy milyen munkafázisokban készül az a Négercsók! Hi-tec futószalag, a már jól ismert nylonköpenyek, és csak némi illúziókeltésként, kéjes (Kókuszos! Epres! Csokis! Málnás! Vaníliás...Finom! - minden szó egy kielégülés) női hang és konga.
- Extra ital : család gyerekkel cabrió(!) autóval megáll a benzinkútnál és a kutas bácsi végigkínálja őket az összes benzinfajtával (gázolajjal akkoriban max. a teherautók jártak), mindenhol harsány NEM! felkiáltás a válasz. Kivéve az "extra"-nál. Majd a tankpisztolyból teleölti a poharát és igen látványos grimaszokkal megelőzve megissza, de előtte rímel egyet : Extra ital, extra finom, ÉN mondom, hogy extrát igyon !
- Hé öreg csak előttem élsz, ha élsz.
Állj le a cigivel, vagy állj tőlem odébb!
Dohányod a füstben csak elég!
Nem félsz, hogy égsz?
Hagyd már abba!
Hagyd mááár abba! És kész. - És a régi ételízesítő reklám: kannibálok ugrálnak a tűz körül (ucsacsu, ucsacsu) és készülnek felfalni az üstben sínylődő áldozatukat, amikor egy jóakarójuk figyelmezteti őket: "Szilas nélkül???"
- "Hát visszajöttél értem hős lovag?
..á, ugyan, királylány, én csak az orosházi libamáj-konzerveimért jöttem"? - Csókolom,
- Ez a Jóska, ez a Gyurka,
ez pedig a véres hurka.
Jóska, Gyurka véres hurka,
jaj de jó a májas hurka.
Jaj de jó, sütnivaló,
a hurka télen-nyáron jó.
Itt a kenyér, itt a só,
hurkát enni mindig jó. - Ballonos, kalapos vallató-fogdmeg:
"Vallják be! Vallják be de őszintén! Szeretik önök az ilyen fényt?"
Majd hosszas magyarázat a Superbalux izzó előnyeiről, sajnos a pontos szöveg az idők homályába veszett..). - 120-szal tép a Zsiguli a hegyekben:
- Uram, nem lenne itt az ideje gépjármű-biztosítást kötni?
- Nem! (a kérdező eltűnik)
a volán felett elvész az uralom, kocsi borul, látványos kaszkadőrjelenet, a tag a fan lógva kiabál:
- Jöjjön vissza, Cascót akarok kötni, Cascót akarok kötni....
Majd minden jó ha a vége jó: hősünket egy termelési értekezleten ébresztgetik kollégái. - Baross tér végállomás, nem megy tovább!
Nem is megyek tovább, ide jöttem! (Corso?) - Doktor úr! az a baj, hogy nem fér be aa... régi szekrény az új házikóba!
(Domus rajzfilm)
§ A CASCO-nak bulis reklámjai voltak : Napszemüveges, nyakkendős muki stíröli a minis lányokat (két lány egymás mellett - micsoda pazarlás ...) a járda mellett lassan gurulva a szupi autóján. Egyszer csak csirem-csöröm nekimegy az előtte álló Trabinak és totálra törik a kocsija eleje. A Trabinak persze semmi baja, a vezetője csak kinéz az ablakon,
és ujjal mutat a fehér sapijára, amin na mi a felirat?
CASCO
- A biztosítási vigéc akarja meggyőzni a családot valamilyen bizniszről, de ők a szavába vágva bizonygatják, hogy van minden fajta biztosításuk, " tűzkár, vízkár...., Oszkár, mit akar még?"
– Csak azt, hogy végigmondhassam, amit akarok ! Több ügyfelünknek nem tudtunk
kártérítést fizetni, mert nem olvasták el részletesen a biztosítási szerződést.
– Nos, mi nem csak elolvastuk, de meg is tanultuk a kötvények szövegét!
– Ez esetben már itt sem vagyok.
(elmegy)
A család pánikszerűen hangosan olvasva tanulni kezdi a kötvényeket. - Beethoven dohányzik. Egyszer csak felderül az arca:
- Túl vagyok a kilencedik Symphonián! - Helyszín egy park (Margitsziget?), egy padon fiatal pár csókolózik, majd feláll nakés indulnak ki a képből. A kamera ráközelít a pad támlájára, melyen az alábbi
szöveg olvasható:
Jól dolgozni, csak jó szerszámmal lehet. xxxx szerszámgyár.
- Korabeli porszívó reklámról:
"Ne verje ki, ne rázza ki, Erikával szívassa ki!" - Volt egy reklám, amiben valami lefolyó-tisztitó divajsz szerepelt, és a feleség emígy sürgette urat: "Siesssss...!", azt hiszem ez volt a termék neve, majd amikor a kanális hangos bugyogással felszabadult, akkor orgazmikus befejezés: "Aaaaahhhhhh....!
- A legjobb az a mogorva macsó volt, aki a MÁV-ot reklámozta:
A homok a kő a murva mind-mind a Föld aranytartaléka... - reklám: Szocreal épületbontás helyszíne, markolóval. A karate-bajnok belerúg a bontásra ítélt falba. Minden leomlik, az egyetlen, ami megmarad, egy üveg Sztár tonik egy födémgerendán. Vokál: Sztaaaaar!
- "Kinek van erre energiája" (Forgó Morgó)
- „Nem lehet megunni, soha-soha nem lehet megunni!"
(valami tej reklám volt, egy szeplős gyerek itta a nagy pohár tejet, mögötte meg táncolt egy tehén.) - Ha már üdítőital, akkor: RÓNA (emlékszik valaki: ungarische csikós ostorával rángatja a kútból a palackokat)
- Emlékszel? a tányérantennához a Posta engedélye kellett, azon keresztül áramlott be a nyugati kultúra posványa: szex, pornó…,, megy BBC World
A növényeid egészségesek, de nem tudod elszívni őket.
- Több kaja van a hűtőben, mint sör.
- Reggel nem lefekszel, hanem felkelsz.
- Meghallod a kedvenc zenédet a Sláger Rádióban.
- A hírcsatornát nézed.
- A barátaid megházasodnak és elválnak, nem pedig összeállnak és szakítanak.
- A nyári vakáció három hónapról három hétre zsugorodik.
- A farmer és póló már nem számít rendes öltözéknek.
- Te dörömbölsz a falon, mert a szomszédban bömböltetik a gyerekek a zenét.
- Idősebb rokonaid a füled hallatára disznó vicceket mondanak.
- Nem tudod, mikor zár a McDonalds.
- A kocsid biztosítása csökken, de a havi részletek nagyobbak.
- A kutyádat kutyakonzervvel eteted, nem hamburger maradékkal.
- Megfájdul a hátad, ha a fotelben alszol.
- Nem szunyókálsz délutánonként.
- A vacsora és a mozi maga a randi, nem pedig a bevezetése.
- Nem gumiért, hanem aszpirinért mész a patikába.
- A reggelit reggel eszed.
- Továbbra is a számítógép előtt ülsz egész nap, de nem játszol.
- Ha egy ismerősödnek gyereke lesz, nem szörnyülködsz, hanem gratulálsz.
- Kétségbeesve keresel ezen a listán legalább egy jelet, ami nem igaz rád. És
amikor nem találsz vigyorogva elküldöd a haveroknak, mert tudod, hogy ők se
találnak.
...... hát igen, valahogy így van.
Esztergom, 2005. július 6-án Kiss György 2004. május elsejével lettünk a többi keleti állammal (Lett, litván, Észt, lengyel, cseh, szlovák, szlovén) az Európa Unió tagjai.
(érdekes, a keletnémeteknek nem kellett kanosszát járnia, hogy bejusson az EU-ba..)
A lék bolygó nem lett vörös
[1] Támadás jobbról! Üteg négyesével előre
[2] Fegyverbe!
[3] Apró golyókkal töltött, időzítve robbanó repeszgránát. [(H. Shrapnel tábornok nevéből)]
[4] Géppuska
[5] Légiveszély
[6] Légiriadó
[7] Rákosi egyik kedvenc szlogenje
[8] „Glavnoje Upravlényije Lageroj” –ból alkotott mozaikszó. Lágerek központi irányítása
[9] matiné – délelőtti előadás, itt a moziban
[11] Micsurin egyszerű kertész volt, keresztezett. Töménytelen vicc és orosz város neve fűződik hozzá
[12] Az idén volt 50 éve, hogy meghalt. Ma 2003-11-24. van, a Grúz forradalom napjai.
[13] filiszter = nyárspolgár
[14] átlagszülő az, amelyik iskolatáskát vesz a gyerekének, már egy hegy táska van előtte, mikor megkérdi az eladót: – Tessék mondani! Drágább nincs?
Nem a könnyebbet, a praktikusabbat keresi, még véletlenül sem.
[15]
[16] 500.- Ft-os bankjegy
[17] SZOT = Szakszervezetek Országos Tanácsa
[18] záporjóska = Zaporozsec szovjet autómárka, félóra út, maradó halláskárosodás garantálva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése