Az élcsapat tagja voltam

„3. §”A munkásosztály marxista-leninista pártja a társadalom vezető ereje.”
A Magyar Népköztársaság Alkotmánya 1949. évi XX. törvény, (többször módosított)


A Pusztavámi Szénbányához 1963. április 1-i nappal kerültem. Előtte a Bauxitkutató Vállalatnál dolgoztam Balatonalmádiban, ahová anno a Nehézipari Minisztérium (NIM) helyezett, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem elvégzése után, (1962) mint kezdő bányagépészmérnököt — gyakorlatra. Almádiban se pénz, se lakáskilátás, se munkakör nem volt, ezért a kötelező félév után elbúcsúztam.
Akkor Pusztavám még a Közép-Dunántúli Szénbányászati Tröszthöz (KDT) tartozott. A központ Veszprémben volt, így Almádiból könnyen jutottam oda — tárgyalni.
Két hely is volt: Balinka, meg Pusztavám. Ez utóbbinál a munkakörhöz (gépüzemvezető) egy móri, bányászkolóniai lakás is tartozott, amiben nem volt víz, de utcai nyomókutakból jó ivóvíz folyt. Elfogadtam. A feltétel az volt, hogy meg kell nősülnöm, megkapom a lakást. Addig legényszállón, a pusztavámi „Aranybikában” kapok külön szobát. Komoly hidegek voltak, amikor a legényszállón laktam, de minden szobában volt szenes kályha, volt egy fűtő, az mindig lapátolt a tűzre. Már május volt, amikor egy pénteki napon elmentem Miskolcra, minden előzetes bejelentés nélkül — nősül-ni.
Csöpi, a menyasszonyom már felkészült, csak a szombati munkavégzés alól kellett felmentést kérni. Isten látja lelkem: nem azért vettem feleségül, mert a lakást akar-tam megkaparintani!
Hétfőn bementem Balázs Mátyás igazgatóhoz (valójában csak üzemvezető volt, de elvárta ezt a megszólítást. Mélyparaszti származása ellenére négy iskolája volt: 2 első, 2 második osztály) Megmutattam az anyakönyvi kivonatot, meg a személyi igazolványomat, már szólt is Horák Imrének (munkaügyis) hogy adja át a lakást.
Rögtön el is mentünk Mórra. Bányászkolónia. Aki még nem látott ilyet: szinte vége-láthatatlan sorban egyforma, közel egyforma egyes és ikerházak, mindegyikhez tartozott egy fáskamra, mellette disznóól, tyúkól — persze, az is léniában.
Munkaköri feladatom a műhely irányítása, a külszíni szállítás, osztályozás, az Iker-akna aknaszállítása, szellőztetésének ellenőrzése volt.
Az iker akna azt jelenti, hogy egymáshoz közel (itt kb. 100 m) két függőleges akna van, az egyiken megy a termelvény szállítása, itt áramlik be a friss levegő, a másikon ventillátor szívja az elhasznált levegőt, és anyagbeadás történik. Ez utóbbinál dolgo-zott Kass Dániel — aknaszállító-gépész volt. „Úri” munka, mert — ugyan 3 műszak-ban kellett járni — nem sok teendő volt, inkább csak a nappalosban. Kass Dániel jó elvtárs volt (?), mint régi munkásmozgalmi „harcos”, a móri rendőrség 1945 – 46-os újjászervezője, (állítólag szadizmusával váltott ki e területen „elismerést”…) szak-szervezeti tag. De már a Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP – az élcsapatnak) nem lett tagja, eltávolodtak egymástól, mint pl. a másik: Rideg Sándor kovács, akiket ma kriptokommunistának neveznénk – kifinomult szókincsünkkel.
Ezért, amiért régen részt vett a szakszervezeti mozgalomban, a főnökség, mint jó elvtársat tartotta nyilván, és kellemes nyugodt munkahelyet biztosított számára.
Én közvetlen munkahelyi főnöke voltam, és munkahelyi ellenőrzéseim során őt is meglátogattam. Intelligensebb volt, mint az átlag melós. Hosszasabban is beszélgettünk a kutyatartásról, a fényképezésről.
Történt, hogy – tán 1965 húsvét táján (?) – Miskolcra mentünk anyósom – sógorom, sógornőm meglátogatására. Néhány napos ottlét után hazautaztunk. Reggel, egy dombról kellett leereszkedni az országútra, ahonnan a busz indult a bányához. Ez volt a „tisztviselő-járat”. Mindenünnen ereszkedtek a „tyityvityelők ”, köztük az én Berente Lajos barátom.
– Szevasz Lajos! Mi újság? Mi történt, míg távol voltunk?
– Semmi különös, hacsak az nem, hogy a Kass Dani főbe lőtte magát, meg egy nőt.
– Ilyen sorrendben? – vettem viccesre a figurát, de a többiek is csak erősítik, amit Lajos mondott.
Mindenki tudott valamit az esetről. Kass Daninak – hites felesége mellett – metresze volt, akivel összekülönbözött, és ezt úgy oldotta meg, hogy az illető hölgybe – revolverével – belelőtt, majd felment a templom elé, és a középső kereszt alatt főbe lőtte magát.
A nő hosszú gyógykezelés után felépült a májlövésből, de Kass Dani kiszenvedett.
Közben a busz kiért a bányához, ahol tovább áramlott mindenféle információ, a rendkívüli esetről.
Végeztem a dolgomat, mikor megcsörrent a kurblis telefon: a főnök hívat.
Megyek az irodába, ott ül a párttitkár – Szlávnics László – is.
– Tessék, itt vagyok.
– Gyurikám! Baj van.
– Mi történt?
– Meghalt egy akna-szállítógépész.
Hirtelen agyamba-villant: itt valamit a nyakamba akarnak varrni. Valószínű színt változtattam, mert a főnök megnyugtatott:
– El kell temetni, és a koporsónál neked kell a gyászbeszédet elmondani.
Nagy kő esett le a szívemről, mert arra gondoltam: számon kérik, hogy nem foglalkoztam a beosztottakkal.
Nekiláttam, fogalmaztam, rágtam a ceruzavéget.
Egyház? Szóba se jöhet, párt, szakszervezet, munkásőrség, rendőrség, senki, egy mukkot sem, csak a munkahelyi főnök.
Anyámtól, ha mást nem is, de fogalmazni megtanultam.
Megírtam, betanultam, elmondtam a gyászbeszédet.
Persze ott volt minden (im)potentát, a járási párbizottság első titkára, maga Klujber János elvtárs is – személyesen! Talán ő jegyezhette meg, hogy ez az elvtárs (rám utalva), jó elvtárs. Szlávnics László, az üzemi függetlenített párttitkár meg szemle-sütve, talán pironkodva vallotta be: Kiss elvtárs ¬– sajnos - nem elvtárs (már hogy nem tagja az élcsapatnak, az MSZMP-nek). No! Meg is kapta rögtön a pártépítési munkához a soron-következő eligazítást.
Egyszer együtt ebédeltünk Laci bácsival (Szlávniccsal, aki jámbor természetű ember volt). Rá is tért a TÉMÁRA: – Gyurikám! Nem gondolkodott még azon……?
¬– Ó, dehogy nem! – vágtam közbe - csak nem éreztem magam politikailag érettnek erre a nagy kóvedre !
Még nekem kellett mentegetőzni, pedig a politika soha nem is érdekelt, az egyetemi politikai oktatás nem múlt el nyomtalanul. Még ma is tart belőle.
Taggyűlés, felvettek 6 hónapra tagjelöltnek. Akkor még volt ilyen forma, nem sokkal ezután megszüntették, hogy egyszerűbbé váljék a pártépítés.
Volt ez tán’ 1965-66-ban. Jártam a dögunalmas taggyűlésekre, fizettem a tagdíjat, fényképeztem a munkásőröket….. Mindez tartott 1970 januárjáig, mikor is Tatabá-nyára kerültem dolgozni, a VIDUS-hoz. Itt a munkatársaim javarészt értelmiségi: mérnök, jogász, közgazdász volt, de a műhely lakatosai, portások, takarítók is voltak szép számmal. Inhomogén volt az összetétel.
Átjelentkeztem, fegyelmezett párttaghoz híven, azt remélve titkon, hogy a színvonal magasabb lesz, de csak a tagdíjam növekedett.
A munkahelyem a Szénbányáknak egy melléküzemága volt, ahol saját fejlesztésű technológiai berendezéseket terveztünk, kiviteleztünk, és próbaüzemmel adtunk át a kedves Megrendelőnek. Abban az időben az ilyen jellegű munka kapitalista vállalko-zás volt, mert nem az MSZMP Központi Bizottsága deklarálta, hogy miből mennyit kell termelni, és azt hova kell szállítani. A PIAC irányította a tevékenységünket. Nyil-ván, ehhez felelős vezetés kellett, ami megszabja az irányt a műszaki fejlesztésnek, a tervezésnek, a piackutatásnak, üzletkötéseknek.
Történt, hogy a VIDUS Pártszervezete beszámoltatta az üzemvezető-főmérnököt:
Dr. Réczey Gusztávot. Ő okos vezető volt! Elmondta a számokat, (ezt akkoriban nem lehetett mellőzni!) aztán kérdéseket lehetett feltenni. Az egyik mélyparaszti származású bunkó megkérdezte, hogy érvényesül az üzemi demokrácia, meg a Párt vezető szerepe az Üzemnél? Válasz:
’A Párt olyan döntések meghozatalába avatkozzon be, ahol felelősséget is vállal.’
HOPPÁ! Miért vállal felelősséget a Párt? Aminek én is a tagja vagyok? Semmibe!!!
Ez volt az a momentum, amikor elgondolkoztam: ezért fizetek tagdíjat? Ezért ha-gyom magam cseszegetni, hogy már megint nem voltam taggyűlésen? No! NEM!
A tagdíj a fizetéshez méretezett volt, és bizony prémium-osztáskor… kemény sum-ma volt. Ezt szóvá is tettem egy alkalommal, mikor jött a bizalmi:
– Itt van a tagdíj, de most már vegyetek le a kannibálok étlapjáról
Két perc sem telt el, hívattak a pártirodára……..
Veszprémi József vegyészmérnök volt a párttitkár.
– Hogy mik vagyunk mi? Kannibálok?
Először megpróbáltam megmagyarázni, hogy tulajdonképpen nem a kannibálok listá-ját, hanem az étlapját emlegettem, de olyan veres volt, mint a haja.
– Tudod mit Jóska? Beadom a felmondásom.
Valami óhéber dumával leírtam, hogy mostantól kezdve nem akarok tagja lenni az élcsapatnak.
Kapóra jött, mert a legközelebbi taggyűlés ideje alatt már a lengyelországi Czernin disznószaros levegőjét szívtam, mert ki mentem kb. fél évre dolgozni.
Amiért röstelkednem kell: még Móron kiadták pártmunkának, hogy el kell menni azokhoz a családokhoz agitálni, ahol a gyereket hittanra íratták be – és én elmentem, nem emlékszem már milyen eredménnyel járt ez a ’misszióm’.
Magam előtt tiszta vagyok, nem kértek fel besúgni, nem lettem munkásőr, nem voltam karrierista. Az én politikai alapállásom (ha erről egyáltalában lehet egy 7 éves gyereknél) kialakult még 1945-ben. Dicső fölszabadítóink, a Vörös Hadsereg bombázta Esztergomot, ahol mi laktunk, jelenleg is lakom.
Katonai célpont? Ugyan kérem! Néhány kóbor apáca, pár ferences szerzetes, egy –két bencés tanár. Március 18-án, Sándor napon (Kubányi Sándor keresztapámé volt a ház) estefelé megszólalt a sziréna. Velőt hasító hangja van! Erre még határozottan emlékszem, de innentől már keverednek az emlékeim a szüleimtől hallottakkal.
Lenn a pince be volt rendezve „lakás”-nak: konyha, szoba. Ott aludtunk, hogy ne kelljen minden szirénahangra kelni, és levonulni a pincébe.
A Mari-néni nevezetű repülőgép, inkább légi traktor, egyesével hozta a bombákat.
Még néhány hónapja, talán 1944 őszén láttam egy lebombázott házat, fogalmam volt a pusztításról. A marinéni pöfögött, aztán: bumm! egy bomba le, pöfögés, hozza a következőt. Talán a 11 – 12. bomba esett az udvarunkba: 8 × 8 m-es körbeépített át-rium.
Nem akarom részletesen leírni a pusztítást, amit végzett, csak annyit, hogy a ház, fő-leg a mi lakásunk romokban állt, de életben maradtunk, senkinek sem esett semmi baja.
Játékaim: a kis-vonat, hintaló, lábbal hajtható autó, építőkocka,…. a romok alatt.
Annyi mindenesetre összeállt bennem – később, szüleim elmondása segítségével, hogy oroszok bombáztak, katonai célpont nélkül, és amikor felszabadultunk (?) ezeknek a tetveknek, patkányoknak kellett tapsikolni, énekelni, szavalni, és dicsőíte-ni őket, főleg apánkat, bölcs vezérünket és tanítónkat Sztálin elvtársat.
Utáltam a politikát, és az akkori „résztvevőit” akikről utólag kiderült – legalábbis ne-kem, vidéki fiúnak – hogy alkoholisták, korrupt gazemberek voltak. Czinege Mihály hadügyminiszternek úgy kellett megírni a néhány-soros mondanivalót, hogy ne sze-repeljen benne az imperializmus szó, mert nem bírta kimondani. (pedig négy iskolája volt: két első, két második) Olyat, hogy pluralizmus??? Mire ez a szó sorra-került a politikában, addigra Czinege eltűnt a süllyesztőben, jó néhány hasonszőrű társával, és persze a felhalmozott vagyonával együtt. Előkerült egy könyvben: Kiskirályok mundérban, abból kiderült, hogy a Magyar Néphadsereg gépesített alakulata had-gyakorlatát Leányfalun, az ő „vityillójánál” tartotta a, mert utat kellett építeni, továbbá külön-helikopter hozta neki a törkölypálinkát (?)
Ezekkel alkottuk az élcsapatot .
Nem vagyok rá sem büszke, sem nem titkolom el, mert átéltem, hogyan törik meg ezek a férgek az ember – egyébként is képlékennyé kalapált – gerincét.
A mai kellemetlen érzésem, hogy mindenki elfelejtette a múltat? Nemcsak engem aláztak meg! Másoknak is át kellett élnie az oroszórákat, a május elsejei felvonulásokat, ahol „lelkesen” integettünk a dísztribünön álló apparatcsikoknak, akik hájas kezükkel nagy-kegyesen visszaintegettek. Átéltük a szocialista-brigádmozgalmat, a szakszervezetet, az útlevél gondokat, (szolgálati, privát ablak) az 50 $-os kétévenkénti valutakeretet.
Ezek „vezették” a Béketábort, bolsevizmus paranoiás, hazugságözönre épülő dikta-túráját: a NAGY Sztálin, a zseniális hadvezér, leninizmus tudós teoretikusa, majd a primitív, de erőszakos Nyikita Szergejevics Hruscsov (1894-1971), aki az ENSZ köz-gyűlésén a cipőjével verte a pulpitust, és 1964-ben (demokratikusan) puccsszerűen leváltották..aztán, jött a húgyagyú, agyalágyult Leonyid Iljics Brezsnyev, ill. a gerontokrata, rozoga alakok, akik követték a "trónon"? Andropov a KGB egykori vezetője, néhány hét múlva Konsztantyin Csernyenko?
Kik voltak ezek a trógerek?
Ezek, akik anno az élet – halál urai voltak, mára a „pallosjogukat” elvesztették, de a spontán privatizációnál ott álltak az első sorokban, hiszen ők voltak a tűz közelé-ben…
Most? Már a hatalom is a kezükben, de nagyon remélem, hogy egyszer a Magyar Nemzeté lesz, és nem a proletár internacionalistáké, akik már nem nagyon kíván-koznak a Kommunista Kiáltvány zárómondata szerint egyesülni senkivel, pedig mennyi még az éhező proletár….
„Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is, aki uralja a jelent, a jövőt is uralja”. - Orwell

"A KOMMUNIZMUS MEGBUKOTT, MINDENFÉLE ÉRTELEMBEN, DE A KOMMUNISTÁKTÓL NEHÉZ LESZ MEGSZABADULNI, MERT SENKI SEM OLYAN KONOK ÉS VESZEDELMES, MINT EGY BUKOTT ESZME HASZONÉLVEZŐJE, AKI MÁR NEM AZ ESZMÉT VÉDI, HANEM A MEZÍTELEN ÉLETÉT ÉS A ZSÁKMÁNYT." MáraiSándor

Aki az egészet, átélte, leírta, elküldözgeti ismerőseinek: Kiss György, szem száma: 13804……….(talán a XXI. században születetteknek magyarázatra szorul: 1 férfi,
1938 sz.év, hó, stb.
Esztergom, 2004. Ma már 2005. május 20 , mi több: 2005. június 12. 2008. augusz-tus 18-at megértem.

Az egyenhülye gyerek

Az „egyenhülye” gyerek,

avagy: Ha a kacsa nem tud úszni, nem biztos, hogy a víz a hibás.
pamphlet

Megértve a nyájas olvasónak a cím feletti hirtelen felhördülését, esetleges felháborodását, annak eloszlatásához látok:
Az „egyenhülye” gyerek a mai átlagszülő és átlagpedagógus kötelességszerűen végzett (terhes) „munkájának” eredménye, produktuma. Amelyik gyerek, ha génjeiben hordoz is értéket, azokat szorgos, kitartó munkával, közösen kiirtják.
A gyermek nem tehet semmiről!
Egy példával megvilágítva: ha nekem valaki azt mondja: «piszkos a ruhád», nem az a hülye ruha tehet róla, mert az egy „termék” mint ahogy a gyerek elhülyülése sem a gyerek műve, sőt! Ő tehet róla a legkevesebbet.
Az „egyen” szó, az azonos korcsoportokban, a szándékosan megvont, vagy meg nem adott tudás, a butulás egyenlő mértékére utal.
Az egész szóösszetétel jelentése, hogy egyik sem hülyébb a másiknál, vagyis nagyjából egyformán hülyék.
Mindennek kialakulásában, fenntartásában az „európai” kormányaink, kultúrpolitikusaink és a médiumok is oroszlánrészt vállaltak és vállaltak, ill. vállalnak ma is.
Tapasztalataimat írom le, amik elvezettek a fenti megállapításhoz.
Megszületik a gyerek. Egészséges. Nem sokáig! Egységes koncepció a nevelésre? Ugyan kérem!
 Kétóránként kell szoptatni,
 mindig meg kell szoptatni, ha sír,
 csak teát szabad adni, ha sír,
 akkor szép a gyerek, ha a combján, a hurkán is hurka van!
Záporoznak a jó tanácsok. Könyv is van, legalább 15 db. Amit külföldiből fordítottak magyarra . Jellemzőjük, hogy olyan anyagot, ételt, teakeveréket, ízesítőt stb. írnak, ami itthon elvétve sincs. (muflon-túróhabos maszlagos, oregánós, garnélás cápa-uszony) A könyvnek ma már nem az az ismérve, hogy hasznos információk hordozója legyen! Drága legyen, sok színes képpel. Így lesz méltó ajándék!
Antikváriumból? Fújj! Ki hallott ilyet, mit szólnak a szomszédok, vendégek, ha egy kopottabb könyv kilóg a díszes sorból?
A babakocsi állandó ide-oda mozgatása már, mint mákony kijár az ivadéknak - nehogy a szülő, ill. a gyerekre felügyelő hallása károsodjék a bömböléstől, gőgicséléstől.
Elmaradhatatlan a cucli, mint a ropi, a chips, rágógumi, majd a későbbi cigaretta elődje. (orális fixáció) Ital: eleinte még babatea, majd kóla. A szomjat nem oltja, de kiváló-an alkalmas a benne lévő cukor a fogazat mielőbbi, alapos tönkretételére.
Az óvoda (ha nem mai Waldorf) hagyján.
Az igazi hülyítés az iskolában, ill. azzal kapcsolatosan folyik intenzíven. Nem is nagy dolgok, hanem sok apró, napi ismeret megvonása.
Szúrópróbáimból kínálok néhányat: (a pipém, általános megszólítás)
• Egyik
- Pipém! jársz még iskolába? vagy kicsaptak?
- Dehogy csaptak! Csupa ötöseim vannak! – válaszol önérzetesen.
- Mondd! melyik a kedvenc tantárgyad?
- A hittan
- Milyen vallású vagy?
- .... nem tudom.
• Másik:
– Melyik iskolába jársz Pipém?
– A József Attilába
– Hányadikos vagy?
– Ötödikes – mosolyogva válaszolja.
– Hú! Felső tagozat! Nem semmi! No! bizonyára tudsz-e egy szép József Attila verset?
– Igen!! – és már fülig ér a szája széle.
– Melyiket? – gondoltam az Altatót, azt már az óvodában is tanulják, de nem!
– A „Füstbe ment terv”-et.
• Még egy gyöngyszem a kollekciómból:
Konfirmáció, az egyik protestáns gyülekezetnél. A 14 évesek, általában 6 – 8 év hittan tanulás, és előkészítő tanfolyam után, a gyülekezet előtt tesznek hitet – mint felnőttek – arról, hogy a vallás gyakorlásához szükséges ismereteket elsajátították.
Ezzel szüleik, kereszt-szüleik fogadalmát, melyet a kereszteléskor tettek fel-váltja a felnőtt fejjel tett konfirmáció. Pünkösdvasárnap. A templom degeszre tömve szülő, nagyszülő, keresztszülő (utoljára a keresztelőn volt templomban)
Az ifjak, a konfirmandusok az úrasztalánál karéjba állnak, és záporoznak az előre kiosztott kérdések, és feleletek. A zöm valamit motyog az orra alatt, semmit sem érteni. Talán ez az első alkalom, hogy nyilvánosan hallatja a hangját. Az iskolában memoriter nincs, a feladatlapot kitölti, a pedellus kijavít-ja.... Igen, ahhoz nem kell pedagógus!
A 16 ifjúból egy fiú értelmesen, artikulálva válaszol. Ez igen!
Vége az istentiszteletnek, kitódul a gyülekezet. Megkeresem a fiút, aki értelmesen felelt:
– Gratulálok neked, te voltál az összes közül a legértelmesebb.
– Köszönöm, – és elfogadta a felé nyújtott kezet.
– Egyet mondj meg nekem! Milyen napon feszítették keresztre Jézust?
– . ? . ? nem tudom.
A példákból azt szűrtem le tanulságul, hogy a gyerek hülye, de nem tehet róla, mert ilyenre formázta a társadalom, a szülő és a pedagógus. MI!
Az egyen-szülő, és az egyen pedagógus degresszív regresszióval (hanyatlás) keletkezett eleinte. Nem csoda. Akárhová is tartozott, a fejét teletömték demagógiával, a kultúrára már nem maradt idő, hely, alkalom. Felnőve eléri a kultúra-csúcsot: megérti, és szereti a „zenét”, ami nála az „Akácos út…”, meg a „Jaj cica…” és képes felfogni ezeknek a mélyenszántó gondolatait, mondanivalóját, Olvasmánya a Harry Potter és más kreténség, ponyvaregények, thrillerek. Majd kedvenc szereplői a Heti Hetes és a Hal a tortán, meg a vacsoracsata c. tévéműsorok ripacsai közül kerülnek ki.
Gróf Klebelsberg Kunó mondta:
„A demagógia ellen egyetlen szérum van, a kultúra.”
A kiváló kultúrpolitikus tudta, de a demagógia áradata kimeríthetetlen. Az volt a XX. században, és mára, a XXI. század elejére sem fogyott el, a szérum egyre kisebb adagokban csöpög.
Rákosiék bemesélték, hogy semmi sem jó, ahogy a múlt rendszerben volt. Ezért kell a jó tanulónak ötöst, a rossznak 1-est kapnia. Nekünk, akik akkor még elemi iskolába jártunk, bevezették az orosz nyelvet a német helyett, és a latint is csak az egyházi iskolákban engedélyezték. A MÁV-nál az I osztály lett a „PÁRNÁS”, a II osztály a Fa-pados. (milyen logikus? Ugye?) Az állomások neveit is át kellett írni: Piliscsaba alsó lett Klotild-ligetből, Bánhida, a 7–800 éves település, ósdi név! Legyen Tatabánya-alsó! Esztergom, a klérus székhelye a megyeszékhely? Nem elvtársak! Tatabánya lesz! Hozzácsapunk még 4 falut, abból lesz majd a város! Még arról is szó volt, hogy Esztergomot átkereszteljük Dózsafalvára. Szinte fel sem lehet sorolni a sok briliáns „ésszerűsítést”.
Pedig micsoda elmék „dolgoztak rajta”: Apró Antal (4 iskolája volt, két első, két második osztály), Czinege Mihály, Marosán György (bucigyuri) pék, Biszku Béla, Münnich Ferenc alkoholista, a Czermanik nevű kertitörpéből Kádár János, az élcsapat főtitkára.
A demagógia a fejekben – szérum híján – leülepedett, és az egyenszülő után-termelődött. Ez a folyamat tart jelenleg is. Nagyon valószínű, hogy ez lezajlott mind-azon országokban, ahol a kommunizmusnak becézett bolsevizmus, a proletárdiktatúra kerekedett felül.
Elsőként szétzúzták a családot. Városokban talán könnyebben, mert az asszonyok elmehettek dolgozni. Falun a kolhozosítással, a földjétől megfosztott családból a férfi ment a közeli iparosodott helyre munkát vállalni, a háztáji munka megmaradt a család többi tagjának. A gyatra közlekedés és az iparban némi többletkeresetet eredményező túlóra akadályozta az ipartelepen dolgozót a hazamenetelben. Esetenként a túlórát felváltotta egy házastárs-pótló szexpartner , . . . és ez aztán véglegesítette az állapotot. Megszüntették a hitoktatást, ami szintén információmegvonás volt, de a legfontosabb: megszűnt a generációk közötti információ-átadás.
Ez a jelenség az állatvilágban a fiatal egyedek elhullásához vezet, mert nincs kitől el-tanulnia a táplálék megszerzésének módját, vagy az ivóvízhez vezető utat megismer-ni.

„A bovi maiori discit arare minor”

A II. Világháború után Hazánkban a Magyar Kommunista Párt (MKP) tüsténkedett azon, hogy szovjet mintára alakuljon minden. Sikerült „apró” nagyhatalmi segítséggel.
Az ifjúság formálására jött a szovjet (pionyír) mintára Úttörő Mozgalom . 1948-ban a cserkészetet (Mindszenty József letartóztatása után) megszűnt, mert valláserkölcsi alapon szerveződött. A vezetőik ellen koncepciós pereket indítottak, lecsukták őket. Pedig a hittanórán, a cserkészeten is jóra tanították a gyerekeket, de legalább is ismeretek elsajátítása volt a cél. Volt célkitűzése, szervezete, módszere, eszköze arra, hogy az ÉLETRE neveljen.
Helyette jött a nihil, az úttörő, (SZIT, MADISZ) 1946-ban. Abból állt, hogy piros nyak-kendőt kellett hordani az iskolában, az utcán, a tanítóinkat „pajtás”-nak kellett szólíta-ni, de úttörő-vezetők nem voltak. Ugyan honnan lettek volna? A cserkészvezetőket, akik a légynek sem ártottak, koncepciós perekben börtönre ítélték. Tanítóinkra maradt hát az ifjúsági mozgalom.
Tanítóink eleinte legalább az indulókra megtanítottak: „Mint a mókus fenn a fán…”, „Ej-haj száll az ének, zeng az ének…” Aztán lett az úttörőknek 12 pontja, ködvágó sapkája, alumíniumcsatos öve, sípja, amiket megvehettek az Úttörő Áruházban.
A Cserkészet alapvetően politikamentes volt (most is az) de az úttörő már nem. A Komszomol előiskolája volt. Már ott kezdték el a demagógiát belesulykolni a fejekbe.
Az idősebbek biztos emlékeznek a Sztahánov mozgalomra. A névadó és követői – a korabeli teoretikusok, főképp Sztálin(!) magyarázata szerint – bebizonyították, hogy a tanult műszaki-vezetők hülyék, mert az általuk kiszabott feladatot 2000 %-ra lehet teljesíteni. Miért is ne lennének hülyék, hiszen értelmiségiek, és az csak réteg, nem úgy, mint a parasztság, vagy a munkásság, mert az OSZTÁLY! Rezümé: Minden rossz volt, aminek a múlt rendszerrel valamilyen kapcsolata volt, ergo ki kell irtani, gyökerestül!
Elkezdődött a kontraszelekció:
MDP élretörése és hatalomátvétele után a szülők társadalmi osztályhelyzete szerint: munkás, paraszt, és értelmiségi, sőt un. X-es származásúnak minősíttettek. (ez utóbbi: nemkívánatos (deklasszált) elem)
A „leghülyébbeknek” az értelmiségi és x-es származású ivadékokat, meg az egyházi iskolában érettségizetteket minősítették. Nem a tanulmányi eredmények, a tudásuk alapján, hanem a kor ideológiája szerint. Őket nyomták el az egyetemi, főiskolai felvételektől a kitermelőiparba. Szakemberre pedig nagy szükség volt, mert sokan a Don-kanyarban, vagyis a Háborúban vesztek el, aki megmaradt, és volt ideje – elhagyta az országot, akik itthon maradtak azok nagy hányadát koncepciós per vádlottja, majd el-ítéltjeként börtönbüntetésre, vagyonelkobzásra ítélték. A maradékból is sokan végezték kényszer-lakhelyen, izoláltan. Az egyenes-ági leszármazottját megbélyegezték azzal, hogy az apja / anyja népellenség. Az egyetemre / főiskolára csak elvétve jutott be, főleg, ha még egyházi iskolában érettségizett .
Bezzeg az ország marxista – leninista pártjának, vagyis a társadalom vezető erejé-nek tagjai, a „Szocialista hazáért” érdemrend kitüntetettjei, majd később ezek gyere-kei ill. oldalági rokonai egyszerre alkalmasakká váltak bármilyen vezetői, tudományos, gazdasági poszt betöltésére . Ők lettek a megbízhatók, a többi: osztályidegen!, sőt osztályellenség!!! Akit egyszer kiemeltek, adtak neki hivatalt, pénzt, lakást, többé már nem bukhatott le, mert akkor felmerülhet a jogos kérdés: Ki juttatta oda? Ez, pedig kínos!

„Akinek Allah hivatalt adott, észt is ad hozzá.”

Vagy Allah feledkezett meg a dolgáról, vagy nem volt miből adni, mert nagyon soknak kellett (volna). Ezt –sajnos Allahtól, ismereteim szerint – nem lehet számon kérni,
Az egyen-szülőnek általában egyke a gyereke. Ez részint szerencse, részint az ivadékra nézve súlyos „agykárosodást” idéz elő. Már a születés előtt megindul a harc, hogy ki „szereti” jobban a gyereket. Mivel mindkét szülő egyenhülye, azon versengenek, hogy melyikük vegyen a csecsemőnek értelmetlen, teljesen fölösleges, használ-hatatlan felszerelést, játékot, ─ amivel talán még felnőtt korában sem fog játszani. (sakk-készlet) A jó szülő, nagyszülő LEGÓ-t vesz az ivadéknak, arra gondolva, hogy fejleszti az ő kreativitását.
Belegondoltál nyájas olvasóm, hogy hány kiváló feltaláló, közöttük sok Nobel-díjas emelkedett fel a tudás magaslatara, a kreativitás csúcsára LEGÓ, mi több (!) Barbie baba nélkül?
Gyerekkoromban nagyon szerettem volna Märklint (a valamikori fémépítőt) Ebbe ügyesen lyukasztott acéllemez darabok, idomok, csavarok, alátétek, csavaranyák vol-tak. Megmozgatta a fantáziát, mert sok egyszerű, egyre bonyolultabb játék összeállítására volt alkalmas. Rendszeretetre is nevelt, mert játék után szépen kellett elrakod-ni, hogy legközelebb kéznél legyen a szerszám, a csavar, az alkatrész.
A nagyszülők ugyanezt teszik általában, persze mindegyik saját gyermekének elképzelését, annak megvalósítását preferálja.
Majd 3 éves korban a család büszkesége elkezdi a közösségi életet, lehetőleg Waldorf óvodát, ahová őt, a szülő személygépkocsival viszi, nehogy feltörje a talpát a méregdrága Adidas, vagy Puma cipő.
Hogy példát is említsek: Czinege Lajos, aki a maga öt elemijével, és kovácsinas képesítésével honvédelmi miniszteri tisztséget töltött be (bár inkább alkoholtartalmú italokat töltött). Méltó utóda Farkas Mihálynak (valamikori hadügyminiszter, akinek apja is, anyja is Lőwy volt, ő mégis Farkas lett) Nem tudom elképzelni, hogy Bonaparte Napóleon őket képzelte el a marsallbottal . Ez a példa jellemző volt az egész magyar társadalomra, illetve a Béketáborra. (értem ezalatt a bolsevik uralmat) A tanult ember-re nincs is szükség, minden megy azok nélkül is, meg különben is …
Ment, de tönkre ment.
Kirívó példát mutattak Mao hívei Kínában, amikor az operáló orvost elküldték földet művelni, és a gyógyítást egy „kultúr - forradalmárra” bízták, aki Mao kis Vörös Könyvecskéből olvasott a páciensnek idézeteket: „Virágozzék minden virág!” Állítólag agy-műtétet is végeztek a vörös könyvecske fájdalomcsillapító hatása alatt.
Persze nem is kellett volna olyan távoli, egzotikus országba menni példáért. A Szov-jetunióban 1935. tájékán kitört a Sztahánov mozgalom, ami szedett annyi áldozatot, mint egy valamirevaló járvány. Ez az ipse kitalálta, hogy a normát (amit műszaki szakemberek állapítottak meg) túl lehet teljesíteni.
L: http://csuszem.freeblog.hu/archives/2006/07
Megemlékezem a pedagógusról is, nehogy kimaradjon.
Míg jó ideig (Klebelsberg Kunó minisztersége idején!) középiskolai végzettséggel lehetett valaki tanító, (18 évesen) – legalább is az alsó tagozatban – a mai egyenhülye gyerek cizellált agyának műveléséhez főiskolai végzettség kell.
Minket még tanítók tanítottak, „ősi” módszerekkel képeztek az első négy osztályban (az elemiben) az Életre, de még utána is tanultunk sok hasznos dolgot. Persze, mi nem voltunk annyira leterheltek, mint a mostani kisdiákok: nem kellett tonnányi köny-vet cipelni az iskolába, onnan meg haza, mert összesen 2 könyvünk volt: olvasó-könyv, meg a hittan. Igaz, nem volt szabad szombat, hanem rendes tanítás volt akkor is, és a vasárnapunk sem volt teljesen szabad, mert a diákmise kötelező volt.
Nem ölték ki belőlünk az érdeklődés legkisebb szikráját.
A mostani rendezetlen állapotban a gyereknek felvételi vizsgát kell tennie, ha valahol továbbtanulni akar. A pedagógusokat senki sem vizsgáztatja. Ha megtenné egy tisz-tességes bizottság, minimum a felét szélnek lehetne ereszteni.
Példa, megtörtént eset:
o Nyílt nap az iskolában, magyar nyelvtan óra. Téma: igeragozás, igemódok, ige-idők, és személyek. A tanár kioszt mindenkinek egy széles papírcsíkot amire egy valamilyen módban, időben, ragozott ige áll. A gyereknek meg kell mondania, milyen módban van az ige, milyen időben történik a cselekvés, és egyes, ill. többes szám hányadik személy. Megyeget a dolog, mígnem az egyik, akinek ez jutott: néznék, azt válaszolja: feltételes mód, jelen idő, többes szám, harmadik személy. Korrekt! mondom magamban. Nem így Paidagogosz: „Nem többes szám, hanem egyes szám, első személy”.
Villanásnyira sem gondol arra, hogy a gyerek jót is mondhat. (ui. mindkettő jó)
o A másodikos gyerekek azt a mesét tanulják, hogyan mentette meg a kisegér az oroszlánt a fogságból, akkor történt, hogy az egyik gyerek a fogalmazásába ezt írta:

„ … és akkor felserkent az oroszlán…”

A felserken szó pirossal hullámosan aláhúzva. Bevallhatom az én egyik gyerekem volt a tettes.
Én még az életemben nem használtam ezt a szót, ezért nem mertem reklamál-ni. Itthon aztán Értelmező Kéziszótár A – Zs-ig, A gyerekem által írt mondat ha régies hangzású, de tökéletesen értelmes.

serken  tn ige rég. irod. Fölserken, ébred. [↔serít]

Fogalmam sincs, honnan vette a gyerek, de ez a kisebb kérdés, a nagyobb, hogy a Paidagogosz miért húzta alá piros, hullámos vonallal?
Mindkét esemény már 1990 körül volt.
A mai dátum: 2010. július 1.
________________________________________
FÜGGELÉK
e-mailban kaptam 2010-ben
Egy vidéki főiskolán tanítok, és sajnos egyre gyakrabban meggyőződöm arról, hogy a diploma és az intelligencia (ész) nincsenek köszönőviszonyban sem...
Zh-t írattam az elsősökkel, és már a terembe belépvén kiszúrtam magamnak egy "kislányt", aki tök pinkbe öltözve (már ha az ruha volt rajta!!!), műkörmeivel a tollba kapaszkodva (alig tudta fogni), púderezte az orrát! Hát...nem mindegy, hogy ír 0 pontos zh-t az ember lánya! Ja, a mobilja is rózsaszínű volt, és a hajában is volt egy-két rózsás árnyalatú tincs.
Na, miután "kigyönyörködtem" magam, mondom, írják fel a papírra, hogy NÉV, SZAK..és éppen folytatnám a sort, mire a kislány megszólal:
– Elnézést! Évszak?
Na, gondoltam, nagy az Isten állatkertje, kicsi a kerítés. Persze a többiek sírva röhögtek, ő meg abszolút nem értette, hogy min.
Mondtam neki, hogy igen, az évszakot kell felírni, a hónapot, napot, a Duna vízállását Paksnál, a „Barátok közt” tegnap esti epizódjának 5 soros összefoglalóját és a műkörmöse mobilszámát.
Gondoltam, ennyi baromságra csak veszi a lapot...tévedtem, csak az tűnt fel, hogy míg a többiek a kérdésekre várnak, ő már buzgón ír, és láss csodát?! Minden adatot megkaptam, kivéve a vízállásjelentést, mert arra azt írta:
"Tudom ám, hogy ez beugratós kérdés, mert Paks a Tisza mellett van."
Feladtam. És már nem röhögök, amikor ezt a történetet mesélem. Diplomája lesz."
________________________________________
tudásteszt1 tudásteszt2